Bármilyen fittségi vizsgálatot végzünk, célszerű tájékozódnunk még a terheléses vizsgálatok megkezdése előtt a vizsgálandó személy aktuális egészségi állapotáról. Ezt megtehetjük néhány egyszerű kérdéssel, de ha alaposak szeretnénk lenni, időt kell fordítanunk a nyugalmi pulzus és a vérnyomás ellenőrzésére, és esetleg légzésfunkciós mérésekre, testösszetétel mérésre és más antropometriai adatok meghatározására is.

A maximális pulzus kiszámítására többféle módszert dolgoztak ki a kutatók, azonban egy igen egyszerű képlet vált talán a legszélesebb körben használt módjává a maximális pulzus becslésének: HRmax = 220 - életkor.

A nyugalmi és a maximális szívfrekvencia segítségével kiszámíthatóak a különböző terhelési szintekhez tartozó pulzusszámok is - például a Karvonen-formula alapján.

A testösszetétel vizsgálatához és a testzsír-százalék becsléséhez használatos hagyományos módszereket, például a bőr alatt raktározott zsírrétegek vastagságának mérési metódusait részletesen foglalja össze Mészáros János: A gyermeksport biológiai alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1990) című kötete.

Napjainkban egyre szélesebb körben válnak felhasználhatóvá a testösszetételt a bioimpedancia elvén mérő műszerek, az úgynevezett InBody gépek. Az impedancia kifejezés elektromos ellenállást jelent. A bioelektromos impedancia analízis, azaz BIA módszer a testszövetek elektromos vezetőképességének különbözősége alapján vizsgálja a test összetételét. A szövetek elektromos vezetőképessége a bennük tárolt víz illetve elektrolit mennyiségével arányos. A másik fontos tényező a vezetőképesség szempontjából az adott szövetet alkotó sejtek alakja, formája: minél kerekebb a sejtforma, annál rosszabb a vezetőképesség. Mivel a zsírszövet más szövetekkel összehasonlítva kevés vizet tartalmaz, továbbá sejtjeire leginkább a kerek forma jellemző, ezért vezetőképessége a többi testszövetnél rosszabb. Ezzel szemben például viszonylag magas víztartalma és hosszanti, rostos elemekből felépülő szerkezete miatt az izomszövet nagyon jó elektromos vezető. Általában elmondható, hogy a zsírszövet kivételével a többi testszövet jól vezeti az elektromosságot. Az Inbody gépek nemcsak a testösszetétel mérését végzik el, hanem azt is kimutatják, hogy a vizsgált személy testösszetétele korának, nemének, testsúlyának és testmagasságának megfelelő-e.

• A testtömeg-index angol neve alapján (body mass index) kapta a BMI rövidítést. A módszert a belga származású Adolphe Quetelet fejlesztette ki az 1800-as évek közepén, ezért ritkábban Quetelet-indexnek is nevezik. Ez a már a laikusok körében is ismertté vált mutató, a vizsgált személy testmagasságát és -tömegét veti össze, tehát egy viszonyszám. Megmutatja, hogy az egyén testsúlya mennyire tér el az optimálistól, tehát egy soványsági-elhízottsági mutatóként értelmezhetjük. A BMI-t a kilogrammban megadott testsúlyt a méterben mért testmagasság négyzetével elosztva számíthatjuk ki: BMI = testtömeg [kg] / testmagasság² [m²].

Habár nem a tényleges testzsír-százalékot mutatja, hasznos lehet egy egészséges testsúly meghatározásánál, figyelembe véve a magasságot. Mivel könnyű kiszámolni, a BMI-t széles körben alkalmazzák a túlsúlyosság felmérésére a lakosság körében, ugyanakkor például sportolóknál - akik az átlagosnál nagyobb zsírmentes izomtömeggel rendelkeznek - a szám torzíthat és indokolatlan esetben is túlsúlyt jelezhet.

A BMI alapján a felnőttek soványság - elhízás mértékének megállapítása, illetve kategóriákba sorolása az alábbi WHO táblázat alapján történik (3. ábra):

3. ábra: BMI kategóriák

A BMI kiszámolását sokszor táblázat segíti (4. ábra ), melyben a függőleges tengely (m) a magasságot, míg a vízszintes a testtömeget (kg) mutatja, az egyes kategóriákat pedig különböző színű sávokkal jelölik.

4. ábra: BMI táblázat

Gyermekek esetében a fent említett kategóriák nem használhatók. Náluk percentilis táblázatot alkalmaznak, amely azt mutatja meg, hogy az azonos nemű és életkorú gyermekek hány százalékának kisebb a testtömeg-indexe, mint a vizsgált egyénnek. Az 50-es percentilis az átlagos BMI-nek felel meg. A 97-esnél nagyobb percentilis kóros elhízásra utal, a 3-asnál kisebb pedig jelentős súlyhiányra. A BMI korhoz és nemhez kötött referenciaértékeit a KSH Népességtudományi Kutatóintézete állapítja meg, illetve frissíti rendszeresen.

• A derék-csípő arány a derék és a csípő kerületének a hányadosa, az egyik leggyakrabban alkalmazott mérőszám az elhízás mértékének megállapítására és az egészségügyi veszélyek előrejelzésére. A derék kerületét a törzs legkeskenyebb részén, a legalsó borda és a csípőcsont között, a csípő kerületét pedig a combcsont nagytomporánál mérjük a lábak zárt állása mellett. A WHO meghatározása szerint férfiaknál a 0,90, nők esetében a 0,85 feletti WHR érték tekinthető elhízottságnak. Ilyenkor a zsírfelhalmozódás megnövekedett egészségügyi kockázattal jár együtt.
• A testalkat az egyén öröklött és szerzett szomatikus tulajdonságainak összessége, genetikailag részben kódolt, alapvetően meghatározza a vázrendszer felépítése, illetve az izom- és zsírszövetek mennyisége és eloszlása. A testalkat sokat elárulhat az egyén fittségéről: az izmos, sportos, jó kiállású emberek általában fittebbek, mint az alul-vagy túltápláltak. A testalkat meghatározását szomatotipizálásnak nevezzük. Világszerte a Heath-Carter módszer a legelterjedtebb. Ez a metódus a különböző szövettípusok (zsír, izom, csont) és szervrendszerek dominanciája alapján endomorf, mezomorf és ektomorf testalkat-komponenseket írt le (5. ábra). Az egyes komponensek kifejeződését 1-től 7-ig terjedő számok jellemzik. Ennek megfelelően az endomorf típust 711, a mezomorf típust 171, az ektomorf típust 117 számcsoporttal jellemezhető. A 444 számcsoport az átlagos testalkattípust jelöli.

5. ábra: Testalkattípusok 

Az említett változatok egy háromszög csúcsain helyezhetők el. Mivel a három szám variációival a legkülönbözőbb alkattípusok jellemezhetők és azok a háromszög, vagy más néven szomatokarton elhelyezhetők (6. ábra), így lehetőség nyílik arra, hogy nem csupán három testalkattípust különítsünk el.

6. ábra: Szomatokart

A szomatotipizálás során a következő testméreteket állapítjuk meg: testsúly, testmagasság, több bőralatti zsírredők vastagsága, könyök- és térdszélesség. Ezek segítségével számításokat végzünk s megállapítjuk, hogy az egyes komponenseknek milyen értékek felelnek meg (1-7 között) és a három számjegy által kijelölt pont elhelyezhető a szomatokarton.

Az eddig említett humánbiológiai, antropometriai karakterek fittségi mutatóként való alkalmazásánál azonban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ez csak egy lehetőség a sportágakra való kiválasztásnál, illetve adott sportágra való felkészítésnél. Ehhez járulnak még azok a tényezők, melyek rendkívül fontosak ahhoz, hogy a sportoló valóban kimagasló eredményeket érhessen el. Ezek: a ruganyosság, az állóképesség, a gyorsaság, a sportágnak megfelelő és jól elsajátított technika, a megfelelő reakcióidő, a jól megválasztott étrend, az életmód, a pszichikai felkészültség, az egészségi állapot, stb. Csupán a megfelelő testalkat, vagy az ideális testösszetétel és BMI nem elegendő a kimagasló eredmények eléréséhez, viszont egy olyan lehetőség, amely megfelelő kiindulópontot jelent az edző számára.