A fittség mérésére sokféle módszer alkalmazható. Segítségükkel képet kaphatunk aktuális fizikai állapotunkról, és ha ezt úgy fogjuk fel, mint visszajelzést életvitelünk minőségéről, az eredmények tükrében megfelelő célokat tűzhetünk ki magunk elé, hogy fitten és egészségesen nézhessünk szembe a mindennapi élet kihívásaival.

Magyarországon az 1970-es években merült fel komolyabb szakmai igény az ifjúság fizikai állapotának megbízható mérésére, ezzel együtt pedig egy egyszerű, de mégis objektív mérési rendszer kidolgozására. A fittségi állapot vizsgálatával foglalkozó kutatók több olyan tesztrendszert is kialakítottak, amelyek igyekeztek a fittséget komplex módon jellemezni, és az egyes szegmenseket, képességeket külön-külön is vizsgálták. Ezeket a tesztrendszereket tartalmaztak az aerob fittséget, a statikus- és dinamikus izomerőt, az izomerő állóképességet, valamint a futási gyorsaságot és fürgeséget, a végtagmozgás gyorsaságát, illetve a hajlékonyságot és az egyensúlyozó képességet mérő teszteket, amelyek általában antropometriai mérésekkel, és némely esetben élettani jellemzők vizsgálatával, illetve az életmódot feltérképező kérdőívvel is kiegészültek.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) - némi szakmai nyomás hatására - 1996-ban határozott úgy, hogy „a nevelési oktatási intézményeknek gondoskodnia kell, (...) az általános iskolában, középiskolában és szakiskolában évente két alkalommal a tanulók fizikai állapotának méréséről." Fontos szemponttá vált, hogy a fiatalok fizikai állapotának országosan egységes minőségellenőrzéséhez, országszerte olyan egységes mérési módszert alkalmazzanak, amely számszerűen is kifejezhető, megbízható, hiteles adatokat szolgáltat. A megfelelő teszt kiválasztásával kapcsolatban komolyabb szakmai vita robbant ki, végül azonban egy elméleti és gyakorlati szakértőkből álló csoport három tesztrendszert emelt ki (Arday-Farmosi, Eurofit, Hungarofit), amelyek közül a testnevelők saját belátásuk szerint választhattak. Az Oktatási Minisztérium (OM) 2001-ben végül a két legismertebb módszer, a Hungarofit és az Eurofit használatát segítő segédanyagot juttatta el minden iskolához, amely a módszerek leírását, alkalmazását és az eredmények feldolgozását segítő útmutatót, valamint a Hungarofit tesztek helyi feldolgozását segítő számítógépes szoftvert tartalmazta. Az oktatási intézmények több mint 80%-a a Hungarofit és Mini Hungarofit motorikus próbarendszert választotta, később pedig, amikor arról kellett dönteni, hogy melyik mérési módszer legyen az, amelyiket az ország minden iskolájában egységesen használnak, a testnevelők többsége ugyancsak a Hungarofit mellett foglalt állást.

Az Eurofit és a Hungarofit tesztrendszer is egyaránt alkalmas a fittség csaknem minden dimenziójának mérésére, azonban a két tesztrendszer által mért paraméterek, nem feltétlenül azonos dimenziókat mérnek. A Hungarofit mellett szólt, hogy az Eurofit mérési módszerrel szemben a fittség vizsgálatához szükséges faktorok közül az elsődleges fontosságúakat méri. Szintén nem elhanyagolható tény, hogy az Eurofit tesztrendszer nem rendelkezik olyan megbízható, objektív és hiteles adatokat szolgáltató értékelési és minősítési rendszerrel mint a Hungarofit, ráadásul ez utóbbi tartalmazza néhány alapvető élettani jellemző vizsgálatát, és igyekszik feltérképezni az életmódbeli szokásokat is, így egészen pontos képet ad a tanulók fittségi állapotáról.

A Hungarofit és a Mini Hungarofit alapvetően egy gyermekbarátnak mondott fizikai fittséget mérő motorikus próbarendszer, azonban a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) előállt egy újabb, az amerikai Cooper Intézet segítségével kifejlesztett tesztrendszerrel. Az MDSZ által 2013-ban végzett Országos Iskolai Fittség Mérési Kutatás tesztjeit úgy igyekeztek összeválogatni, hogy a gyerekek számára érdekesek legyenek, és mozgásra, fittségi állapotuk javítására ösztönözze őket. Ennek a kutatásnak az eredményeit és tapasztalatait figyelembe véve született meg a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt, azaz a NETFIT, amely a 2014/2015. tanévtől szerepel a magyarországi általános és középiskolákban a tanulók fittségének országosan egységes mérési módszereként.