VIII.3.2. Motorikus képességtesztek
A motorikus teljesítményeket alapvetően meghatározza az egyén testi felépítése, azonban a motorikus képességek edzéssel fejleszthetők.
A fittséget vizsgálhatjuk egyszerűbb és összetettebb motorikus próbákkal, amelyek a vázizom maximális erejét, erő-állóképességét, vagy az ízületi hajlékonyságot mérik, de léteznek tesztek tulajdonképpen minden koordinációs és kondicionális képesség vizsgálatára, és különböző sportágspecifikus tesztek is.
- Az állóképesség mérésének az egyik legelterjedtebb és legismertebb tesztje a Cooper-teszt (12perc futás/gyaloglás), de egyre népszerűbbé válik a Beep-tesztként is ismert 20méteres ingafutás is. Természetesen ezeken a teszteken kívül számos más teszt is alkalmazható az állóképesség mérésére. Gyakran használt állóképességi teszt az 1mérföldes (1609,3méter) és a 2000méteres futás, valamint a 15méteres ingafutás is, de léteznek úszó és kerékpáros, illetve más - például evezős - ergométeres tesztek is. Fiatalabb gyerekek vagy idősebb emberek fittségének mérésekor választható olyan rövidebb és/vagy könnyebb terhelést jelentő teszt is, mint a 6perces futás vagy a 2000méteres gyaloglás. Mindezek mellett népszerűek a különböző lépéstesztek is, amelyek közül talán a Harvard Step Test a legismertebb.
- Az erő mérésekor meg kell különböztetnünk a statikus és a dinamikus erőt mérő teszteket és különbséget kell tennünk a saját testsúllyal és a súlyzók segítségével végrehajtható tesztek között is. A fittségi tesztrendszerek általában a kar, a törzs és a láb izomzatát próbára tevő, - egyszerűbb kivitelezhetősége miatt - saját testsúly ellenében végzett dinamikus teszteket tartalmaznak, mint például helyből távolugrás, törzsemelés, felülés vagy karhajlítás-nyújtás, de előfordulnak olyan eszköz igénybevételével végrehajtható tesztek is, mint a kötélmászás, függeszkedés, húzódzkodás és a tömöttlabda lökés, vagy a kéz szorítóerejének mérésére alkalmas dinamométeres teszt.
- A gyorsaság mérésének legismertebb tesztjei közé az olyan rövid távú futótesztek tartoznak, mint a 60méteres vagy a 100méteres síkfutás, de nem csak a lokomotorikus gyorsaság mérésére kell gondolnunk. A mozdulatgyorsaság mérésére alkalmas teszt például a lapérintés teszt, és vannak olyan számítógépes vezérlésű tesztek is, amelyek a reakciógyorsaságot mérik.
- A koordinációs képességek meglehetősen szerteágazóak és összetettek, így bozonyos esetekben nehezen megoldható vagy szinte lehetetlen az egyes képességek egymástól független mérése. A kinesztéziát például különböző mozgások kivitelezése során vizsgálhatjuk. A térbeli tájékozódás, a térérzékelés vizsgálata többek közt célbadobás segítségével lehetséges. A helyzetfelismerő- és megoldó képesség vizsgálatára különböző sportágspecifikus szoftvereket fejlesztettek ki. A gyorsasági koordináció vizsgálatára manapság pontkövetés számítógépes teszteket használnak. A ritmusérzék vizsgálatára ritmusváltásos teszteket dolgoztak ki. A hajlékonyság vizsgálatára előszeretettel alkalmazzák a különféle előrehajlításos teszteket állásban és ülésben. A statikus egyensúly mérésének legáltalánosabb módja a flamingó teszt elvégzése, vagy a botegyensúlyozás, míg a dinamikus egyensúly mérése egyenes vonalú gyorsuló, vagy körmozgást végző eszközökön lehetséges.