A szívet ellátó koszorús ereken (arteria coronaria) időegység alatt a perctérfogat 4-5%-a áramlik át. Munkavégzés során a perctérfogat és a koronáriákon átáramló vérmennyiség is jelentősen fokozódik.

Az arteria coronariák fiziológiásan végartériáknak tekinthetők, de lassan kialakuló szűkület vagy elzáródás esetén kollaterális hálózat kifejlődésére van lehetőség. Falukra bazális (miogén) tónus jellemző, ebből adódik, hogy a szabályozás legfontosabb mechanizmusa a humorális eredetű vazodilatáció.

A koronáriák esetében is megfigyelhető a Bayliss effektus, vagyis az a jelenség, hogy növekvő transzmurális nyomásra (az érfal feszülésére) a simaizomsejtek kontrakcióval reagálnak.

A koronáriák simaizomzata humorális vazodilatátor hatásokra relaxálódik, a bazális tónus csökkenése pedig nagyfokú átáramlás fokozódást vált ki. Kiemelt jelentősége van az ATP bomlásából származó adenozinnak, amely simaizom relaxációt okoz, így közvetítő szerepe lehet a hipoxia által kiváltott vazodilatációban.

A koronáriakeringés közvetlen szabályozásában a neurogén mechanizmusoknak nincs fiziológiás jelentősége. A koronáriákban β (kisebb sűrűségben α) receptorok vannak. A keringésbe jutott adrenalin a β receptorokon keresztül vazodilatációt vált ki.

A szívhez futó szimpatikus idegek ingerülete miatt fokozódik a pulzusszám és a kontrakciós erő, fokozódik az anyagcsere (15. ábra).