Interjú Vajda Attila, olimpiai bajnok kenussal

Mikor kezdtél el kenuzni, és kinek a javaslatára?

Az unokatestvérem javaslatára kezdtem el érdeklődni a kenuzás iránt. Általános iskolás koromban apukám levitt fociedzésre, mert minden kissrác először focizni szeretne. De nem voltam túl nagy tehetség ebben a sportágban, ezért mindig a kapuba raktak be. A nagybátyám egyszer elhívott egy kajak-kenu versenyre, és megtetszett. 9 éves voltam, amikor elmentem a szegedi egyesületbe, mert úgy éreztem, hogy ebben a sportágban több lehetőségem lesz. Nagyon szerettem csinálni, és hamar kiderült, hogy ez az én sportágam.

Az iskoláidat hogyan tudtad összeegyeztetni a sporttal?

Az általános iskolát Szőregen kezdtem, de a kenu miatt váltanom kellett, így hatodiktól már a szegedi Dózsába jártam. Egyszerűbb volt megoldani az edzésre járásokat, és szerencsésnek is mondhatom magam, mert jó tanárok tanítottak, akik támogattak. Voltak olyanok is, akikkel nem találtam meg a hangot, de a sport mindig is jobban érdekelt, mint a tanulás. Ennek ellenére sikeresen leérettségiztem, majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karára is jártam testnevelés-egészségtan tanári szakra. Ekkor már büszkélkedhettem egy olimpiai harmadik hellyel, amit Athénban szereztem. Nem titok, hogy akkor már tudtam, hogy négy év múlva olimpiai bajnok leszek, így még keményebben és még többet edzettem. Viszont az óráimra így keveset tudtam járni. Ezt néhány tanár nem tolerálta, és abbahagytam a tanulmányaimat ott. Volt egy próbálkozásom más egyetemen is, fogorvosira jártam egy évet, de hamar rá kellet jönnöm, hogy a sporttal ezt már nem tudom összeegyeztetni.

Hogyan jutottál el az olimpiáig, majd az olimpiai aranyig?

Elkezdem egy nagyon kemény munkát, de sajnos edzőváltás történt 2001-ben az egyesületünknél, ami egy kis törés volt számomra, de 2004-ben kerestem egy olyan edzőt, akiben jobban bíztam, így elmentem Szegedről Ráckevére, egy szűk időtartamra. Fél évig dolgoztunk együtt, aminek az lett az eredménye, hogy kijutottam az athéni olimpiára és egy bronzéremmel térhettem haza. Úgy

éreztem akkor, hogy több volt bennem, és akár még jobban is csilloghatott volna az az érem, ezért többen azt javasolták, hogy váltsak edzőt, annak ellenére, hogy jó volt a kapcsolatom Szabó Attilával, de én is úgy éreztem, hogy más impulzus kell ahhoz, hogy a gyermekkori álmom valóra váljon. Így vissza jöttem Szegedre, és 4 évem volt arra, hogy kijavítsam azokat a hibákat, amiket Athénba elkövettem. Ekkor visszakerültem Vécsi Viktor kezei alá, és vele készültem a következő négy évben. (2016-ig volt az edzőm). A 2005-ös év nem sikerült annyira jól, de tudtam, hogy csinálni és dolgozni kell, így a 2006-os szegedi világbajnokságon már

sikerült bronzérmet szereznem. Ezek után már jöttek a további sikerek a 2007-es évben. Szinte mindent megnyertem, amit lehetett, Eb-t, Vb-t, világkupát, és akkor tudtam, hogy nagyon jó úton haladok ahhoz, hogy a pekingi olimpián is jól szerepeljek. Ekkor már nagyon tudatos volt a felkészülésem. Egy egész stáb dolgozott velem, külön volt pszichológusom, erőnléti edzőm és dietetikus segített a helyes táplálkozás összeállításban. Érettebb, felkészültebb és tapasztaltabb voltam, így nagy reményekkel utaztam ki Pekingbe. Bár volt egy hatalmas törés az olimpia előtt, mivel Kolonics György nem sokkal előtte hunyt el. Akkor ez olyan rossz hatással volt rám, hogy nem is akartam versenyezni, pszichológus segítségére is szükségem volt. Teljesen összetörtem. Én úgy akartam olimpiát nyerni, hogy lássa „Kolo”, mert neki is akartam bizonyítani. Aztán utána helyre jöttem és az volt bennem, hogy nem Neki akarom megnyerni az olimpiát, hanem miatta.

Mikor hagytad abba az aktív versenyzést?

Nagyon készültem a 2016-os olimpiára, mert akkor már tudtam, hogy az lesz az utolsó, de sajnos nem jutottam ki. Ez nagy törés volt számomra, mert esélyem lett volna egy olimpiai éremmel búcsúzni ettől a sporttól, de sajnos a szövetség rossz döntése miatt ez meghiúsult. Ezért abba is hagytam az aktív sportot. Összességében 24 évig űztem ezt a sportágat és úgy érzem, hogy én minden megtettem, amit lehetett, de maradt bennem még néhány szép eredmény, amit picit sajnálok, de így is elégedett vagyok.

Mikor indult el az edzői karriered?

2016 novemberében mentem ki Tajvanra ahol másfél évet töltöttem és sárkányhajósokkal foglalkoztam, de természetesen oda is kell a kajak-kenu alap, így tudtam segíteni nekik a felkészülésben. Nekik az Ázsiai játékokra való kijutás nagyobb presztízsnek számított, mint egy olimpia. Sikerült is kijuttatnom a csapatot és két számban meg is nyertük a versenyt és emellé még egy bronzérmet is sikerült szereznünk. Majd Japánba hívtak, ahol mindössze fél évig voltam.

Jelenleg hol dolgozol, és milyen korosztállyal foglalkozol?

Hazaköltözésem után több egyesülettel is folytattam tárgyalásokat, végül a dunaújvárosi egyesülettel egyeztem meg, és 2018 óta ott dolgozom. Női kajakosaim, férfi kenusaim vannak, és foglalkozom kezdőkkel is. Mellette 2019 november óta a dunaújvárosi egyetem női vízilabda csapatának vagyok az erőnléti edzője. Szóval itt a lehetőségeim kibővültek, szépen apránként haladunk, mert ez a női csapat az egyetlen Magyarországon, amely az euro ligában szerepel. Próbálom őket fokozatosan fejleszteni és jó állapotba tartani. Mellette az ELTE hallgatója vagyok, kajak-kenu edzői szakon. Egy korábbi edzőm Szabó Attila ott tanít, és ezért jelentkeztem oda, hogy bővítsem a tudástáramat.

A jelenlegi helyzet hogyan hat a versenyzőidre, és miben más a felkészülés?

Számomra előny, hogy az idei nyári olimpiai játékokat elhalasztották, mert van két felnőtt versenyzőm, akik esélyesek arra, hogy plusz egy év alatt olyan állapotra jussanak, ami az olimpiára való kijutást eredményezheti és esetleg pontszerző helyet, vagy akár érmet is jelenthet. Bár ez a munkafolyamat még nagyon hosszú, sokat kell dolgoznunk. Sok nehézséget okoz a jelenlegi helyzet, de szerencsére tudok nekik edzéseket tartani vízen, és a szövetség által szervezett edzőtáborokban is részt tudunk venni természetesen ezek kötöttek. Két negatív teszttel kell rendelkeznie mindenkinek, és utána a karantént is be kell tartanunk. Ezek mellet engedélyeket kellett kérnünk a dunaújvárosi vízi rendészettől annak érdekében, hogy használhassuk a folyót. Bizakodóak vagyunk, hogy a jelenlegi helyzet minél hamarabb változni fog, és hamarosan versenyeken is meg tudjuk mérettetni magunkat. Augusztusra a szövetség már kiírt a felnőtt válogatottnak három tesztversenyt, most ezekre készülünk.

Az ifjúsági korú lányaimnak kicsit nehezebb a helyzetük, mert idén lett volna az Ifjúsági Világbajnokság, ahol a legjobb versenyzőmnek nagyon nagy esélye volt, hogy világbajnok legyen, de sajnos erre még várni kell. Ő egy kicsit csalódott most, de azon dolgozom, hogy folyamatosan fenntartsam az érdeklődését, és a motiváltságát. Lányoknál az olimpiára való kijutás még legalább 6 év, szóval velük még sok munka van hátra.

Szeged, 2020. 04. 27.

Készítette: Dobó Andrea

Frissítve:   június 29, 2021