EGYSZERŰ MONDAT. – Az egyszerű mondat legtöbbször állítmányból, alanyból és valamilyen bővítményből (tárgy, határozók, jelzők) áll. Kevésbé bonyolult gondolatok és lelkiállapotok kifejezője. Stílushatása a legkülönbözőbb lehet.

Az elbeszélés, a tárgyilagos, nyugodt előadásmód jellemzője. Például:

S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz.

(Mikszáth Kálmán: A korlátfa)

Kifejezheti pillanatnyi benyomások egymásutánját. Például:

Kip-kop, köveznek.

Itt van a tavasz.
Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
És hallgatom ágyamból a zenés neszt.
Mily csiklandó és édes és ravasz.
Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
a sárga, kék és rózsaszínű léggömb.

(Kosztolányi Dezső: Kip-kop, köveznek)

Megéreztethet izgatottságot, drámaiságot is. Például:

– Abból is meg lehet élni.

Ettől elakadt a szavam. De azután csak folytattam!

– Itt bélistára kerültem. Állást azóta nem tudtam szerezni. Itt-ott akad valami alkalmi foglalkozás. Most címeket írok egy nagyvállalatnak, napi két pengő a keresetem.

– Nem sok. Túl zsírosra csinálták ezek ezt a francia sertésbordát.

Megint hallgattam. Bámultam a levegőbe.

(Nagy Lajos: A bogár)

Érzelmes hangulat felkeltésére is alkalmas. Például:

A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A pofozkodás polgári szentségtörés.

(Gárdonyi Géza: Bűntárgyalás)

Az egyszerű mondatok erőszakolása zsúfolttá, mesterkéltté teszi a stílust. A helyes elv az, hogy a mondanivaló tartalma, célja, a közlés körülményei (s részben a közlő egyéni stílusa) határozzák meg, hogy egyszerű vagy összetett mondat-e a megfelelő az adott helyzetben.

Lásd még: Összetett mondat.