KÜLDETÉSÜNK
JEL – jelviszonyban többletértelemre szert tevő természeti jelenség vagy ember alkotta dolog, tárgy.
KÉP – jelviszonyban értelmezhető vizuális alkotás.
TÉR – jelfolyamatok színhelye, ahol természeti, társadalmi jelviszonyok működnek.
JEL-KÉP-TÉR munkacsoport arra vállalkozik, hogy a szemiotika elméleti kereteiben vizsgálja a jelhasználat megnyilvánulásait, a térhasználat, a vizuális jelek sokrétű világát.
Törekvéseink közös nevezője a társadalmi, természeti és kulturális-művészeti jelenségek szemiotikai elvű megközelítése, elemzése, melyhez mindenekelőtt Charles S. Peirce, Charles W. Morris, Jurij Lotman, Thomas Sebeok, Jurij Sztyepanov, Umberto Eco, valamint a hazai kutatók közül Voigt Vilmos, Petőfi S. János, Horányi Özséb, Szívós Mihály elméleti munkássága szolgál alapul.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán megalakult munkacsoport azt a célt tűzte ki, hogy publikációiban helyet ad a kortárs szemiotikai elméleti irodalomnak, átfogó elemzéseknek, interdiszciplináris megközelítéseknek.
A Jel-Kép-Tér munkacsoport reményeink szerint hozzájárul a hazai szemiotikai kutatások sokszínűségéhez.