Nagy Árpád Miklós
Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény
amnagy8@gmail.com

Semiotica magica: hogyan ábrázoltak állatfigurák isteneket
a római császárkori amuletteken?
Három sajátos szerkezeti típus

Az előadás a drágakőre vésett ókori amuletteket, az úgynevezett varázsgemmákat mutatja be. Ezeken főleg azokat az isteneket ábrázolták, akiktől az amulett révén segítséget reméltek. A készítők nemcsak az egyiptomi és a görög-római pantheon hagyományos képtípusait vésték a gemmákra. Új, sajátlagos ábrázolásmódokat is kidolgoztak, amelyekhez szabadon használták fel az antik Mediterráneum számos kultúrájának motívumait. Az előadás három különböző jelentésszerkezetű ikonográfiai típust mutat be, amelyekben kulcsszerepet kapnak állatok (kígyó, kakas, kócsag, oroszlán).

Állatszimbólumok Mészöly Miklós műveiben

Urbanik Tímea

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Felnőttképzési Intézet

u-time@jgypk.szte.hu

Mészöly Miklós prózájának van egy igen erőteljes, természethez kötött aspektusa. Ebben a természetközeliségben az állatok is fontos szerepet töltenek be, különböző jelentésrétegek kapcsolódnak hozzájuk és épülnek rájuk. Az etológiai szintű állatmegfigyelések mellett, melyekből a Magasiskola című műve épül, az állat-ember párhuzamok különféle típusai (az egerek elpusztításának története, mely a népirtásokat idézi a Jelentés öt egérről című novellában) is jelen vannak prózájában. Sólymok, egerek, kutyák, cerkófmajom, tengerimalac és lovak szerepelnek prózájában gyakran az emberi történések szenvedéstörténeti dimenzióját erősítve. Az állatok a legegyszerűbb hasonlattól, a szimbólumon át mitológiai és kultúrtörténeti utalások alapjaivá válnak. Mészölynél a lovak kiemelt jelentőséggel bírnak, több művének is kulcsszimbólumai. Előadásomban az állatszimbolika értelmezésének, működésének lehetséges technikáit vizsgálom Mészöly prózájának egyes darabjaiban, középpontban a Szárnyas lovak című novellával, mely jó példa a szimbólumok jelentésnek többrétegűségére. A lovak jelenléte, a falusi közegben betöltött funkciójuk mellett tág horizontot nyit mitológiai és néphagyománybeli jelentésekre.

Albrecht Dürer rinocéroszrajza (1515, British Museum)

és az ennek nyomán készült metszetsorozat

Mojzer Anna

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Művészettörténet Tanszék

csort.csort@gmail.com

Dürer rengeteg levonatban készült rinocéroszmetszete a mester egyik legismertebb műve. A művészettörténet akaratlanul is az egzotikus állatoknak kijáró elfogultsággal kezelte, ezért a Dürer életművét feldolgozó szakirodalom nem foglalkozik vele behatóbban, majdhogynem az életművön kívül állóként kezeli. Egyetlen dolgot hangsúlyoznak: az ábrázolásbeli tévedéseket. Ezek a tévedések a rajz és a metszet alaposabb szemrevételezése, továbbá forráskutatások eredményeképpen éppen a művészettörténet hatalmas tévedéseinek bizonyultak: annak az iskolapéldáivá váltak, hogy az ecsetkezelésen és a stíluskritikán túl nem árt kideríteni, hogy pontosan mit is ábrázol az adott mű. Az előadásban megkísérlem a rinocérosz metszetet Dürer életművén belül elhelyezni (mert nagyon is határozott céllal, megrendelésre készült), valamint a fennmaradt nem csekély számú orrszarvú-ábrázolás tükrében Dürer és kortársainak meglehetősen pontos ismereteit a fenti vastagbőrű külleméről fölskiccelni.