Megjegyzések a kafkai állatfigurák narratív szerepéhez

Mihály Csilla

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Német Irodalomtudományi Tanszék

mihalycs@lit.u-szeged.hu

Franz Kafka műveiben számos különös állatfigurával találkozhatunk. Ezek lehetnek cselekvő szereplők, egyes történetekben akár én-elbeszélők, de képezhetik pusztán a leírás tárgyát is. Szerepüket a kutatás különbözőképpen értelmezi, de abban konszenzus uralkodik, hogy a Kafka-narratívák olyan központi figurái, mint pl. a majom, a keselyű, a bárány, a kutya, a ló vagy az egér alapvetően különböznek a mese és a fabula hagyományos műfajainak jellegzetes állatszereplőitől. Ez részben átváltozási képességükre vezethető vissza, valamint arra a tényre, hogy a kafkai állatfigurák konstruált, általában több faj tulajdonságait magukban hordozó lények, melyeknek nincs megfelelője a természeti, tapasztalati világban. S bár bizonyos értelemben megmarad emberi vonatkozásuk, a végletekig precíz, kvázi-na­turalisztikus leírásokban nagy hangsúlyt kap testiségük és ezen keresztül animalitásuk. Az előadásban arra keresem a választ, hogy ennek a sajátos kettősségnek mi a tényleges funkciója Kafka narratív világában, milyen összefüggés mutatható ki az identitás általános problémakörével.

A szagok ábécéje – rokonfelismerés és átverés hangyáknál

Markó Bálint

Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet,

Kolozsvár, Románia

balintm@gmail.com

Egy hangyakolónia életét szemlélve automatikusan felüti fejét a kérdés: honnan ismerik fel az egyedek egymást, miről tudják megállapítani, hogy ők mind ugyanazon kolónia tagjai? Avagy, megfordítva: hogyan tudják kiszűrni az idegen kolóniák, fajok tagjait? A fészektársak felismerése evolúciós fontosságú, hiszen lehetővé teszi az irányított önzetlenség, az altruizmus megjelenését, fenntartását, illetve a megfelelő válaszok létrejöttét egy idegennel való találkozás esetében. A rokondiszkriminációban a látásnak intuitíve sem lehet túl nagy szerepe, hiszen a hangyák életük legnagyobb részét föld alatt töltik. A hangyáknál ezt a szerepet a szaglás veszi át. A hangyák kutikulájának felszínét egy szagkód, avagy szagprofil borítja, amely egyaránt faj- és kolóniaspecifikus. Ez a szagréteg azonban nem csak az egyedfelismerést szolgálja, hanem az egyed védelmét patogénekkel és a kiszáradással szemben. A szagprofil bonyolultsága miatt a hangyák társas rendszere szinte feltörhetetlennek látszik, idegenek számára bevehetetlennek. Mégis, számos parazitával rendelkeznek, amelyek képesek ilyen vagy olyan módon beférkőzni, megkerülni vagy feltörni ezt a kódot. Előadásomban ezekről a stratégiákról lesz szó, illetve saját kísérleti eredményekkel támasztom alá a szagprofil jelentőségét a fajon belüli és a fajok közötti diszkriminációban, valamint taglalom bizonyos parazita gombák profilmódosító hatását és ennek potenciális következményét a társas rendszerre.

Maran, Timo
University of Tartu, Department of Semiotics, Estonia
timo.maran@ut.ee

Zoosemiotics: History, Models, Challenges

Zoosemiotics as a field of semiotic scholarship has been around now for more than half a century. In my presentation I will give a short overview of the history of zoosemiotics, starting with the works of Thomas A. Sebeok and Heini Hediger in the 1960s. The development of zoosemiotic views can be shown to have taken place in interaction with animal-language experiments, cognitive ethology, biosemiotics and human-animal studies. I will give an overview of the theoretical premises of zoosemiotics and introduce Jakob v. Uexküll’s concept of Umwelt, Sebeok’s animal communication model, and Almo Farina’s concept of ecofield as the basic tools of zoosemiotic research. In the last decade the position of zoosemiotics has significantly changed due to the rise of interest in animals in the humanities. In the final part of my presentation I will discuss the challenges of contemporary zoosemiotic studies and show some potential applications of zoosemiotics for animal conservation and cultural/literary studies.