Huszár Ágnes
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola
agnes.huszar2010@gmail.com

A macska az orosz folklórban és irodalomban

Kétarcúság, sőt kétlelkűség jellemzi az orosz folklór és irodalom macskafiguráit. A jó és a rossz, az élet gazdagítása és elpusztítása egyaránt hozzátartozhat repertoárjukhoz. Egy népmesében a macska bölcs tanácsokkal segíti győzelemhez gazdáját, Ivánt. Titokzatos tudás birtokosaként jelenik meg az aranyláncon a tölgyfát kerülgető tudós kandúr (ученый кот) Puskin Ruszlán és Ludmillájának bevezetőjében. „Ha jobbra indul – dalt dalolgat, ha balfele – mesét regél.” (Fodor András fordítása) Arkagyij és Georgij Vajner krimijében, A Fekete Macska bandájában a középkori hiedelem éled fel a gonosz boszorkány társának és helyettesítőjének mágikus erejéről. Baljós titokzatosság és mufurc kópéság keverednek az orosz irodalom leghíresebb macskájának, Behemótnak az alakjában. (Bulgakov: Mester és Margarita) Bulat Okudzsavánál pedig a Fekete macska (черный кот) maga a testet öltött – történelmi – gonosz.