Miklós Péter
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet
miklospet@gmail.com

Apostoli bestiárium. Állatalakok a pápai címerekben

Évezredes gyakorlat, hogy a katolikus egyház feje külön címert használ, amely egyrészt pontifikátusa programjának szimbolikus kifejezése, másrészt családi, területi vagy egyéb kötődésének kifejezése: vagyis egyediségének/egyéniségének megjelenítése és hatalmi reprezentációjának része. A pápai címerekben valós (oroszlán, sas, medve) és képzelt (sárkány, kétfejű sas) állatok egyaránt előfordulnak. Az utóbbiak esetében külön érdekes a viszony a keresztény hagyomány és a címerben szereplő lények között, hiszen a katolikus tanítás és a címerben szereplő állat által jelölt tartalom lehet kifejezetten ellentétes is (gondoljuk csak a sárkányra, amely alapvetően diabolikus konnotációval bír). A legtöbb pápai címerben a sas (a 12. századi II. Kallixtusztól a 20. századi XI. Piuszig) szerepel, amely Keleten és Nyugaton – a császári Bizánctól a kora középkori germán törzsi államokig – is ismert jele a hatalomnak, ugyanakkor biblikus tartalma is van, lévén az evangélista János apostol szimbóluma. A 20. századi pápai címerekben megfigyelhető oroszlán (X. Piusz, XXIII. János, I. János Pál) és medve (XVI. Benedek) alakok viszont elsősorban teret jelölnek: az előbbi Velencére (és Szent Márk apostolra), az utóbbi Freisingre (és a nyolcadik századi Szent Korbinián püspökre) utal.