Sarnyai Csaba
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Orosz Filológiai Tanszék
sarnyaicsaba@gmail.com

Emberállatok: az orosz népi démonológia átmeneti lényei

Az orosz népi világlátás számára a metamorfózisok nem pusztán az embert körülvevő fizikai és metafizikai valóság egyik alapvető fenoménját jelentik, hanem elsősorban a mindenség meghatározott szempontból értelmezett eredendő, dinamikus alapállapotát. Az ilyen metamorfózisok sajátos, az orosz népi világképet meghatározó változatát képviseli a magyarra jórészt lefordíthatatlan ún. oborotnyicsesztvo fogalma, amely a szláv mitologikus gondolkodás egyik központi problémája is egyben. Ez tekinthető az orosz népi világértelmezés legfontosabb fenoménjának, amely adott esetben nem jelent mást, mint a világmindenség egészét strukturáló különféle – akár egzisztenciális, akár metafizikai értelemben vett – állandó metamorfózisok rendszerét. Ilyen értelemben az orosz népi kultúrában az archaikus felfogás szerint a világ úgy értelmeződik, mint az egyik létállapotból vagy létformából a másikba való véget nem érő, végtelen számú átmenet színtere. Másképpen fogalmazva mindez azt jelenti, hogy az oborotnyicsesztvo mint metamorfózisrendszer lényegében a világ organikus egységének, minden létező egymással való állandó kölcsönviszonyának kifejeződése.

Mindezek mellett az oborotnyicsesztvo fogalma jóval szűkebb értelemben is használatos: az orosz népi démonológiában ez a fogalom jelöli a „tisztátalan” alakváltásra való képességet. Ennek megfelelően az orosz néphit egyik meghatározó hiedelemalak-típusa, az óborotyeny sem egy meghatározott hiedelemlényt jelöl, hanem az valamennyi alakváltásra képes lény – démon vagy természetfölötti képességekkel rendelkező ember – összefoglaló neve. Az ember „tisztátalan” metamorfózisainak leggyakoribb formája az állattá változás, ami részint károkozás, részint pedig az adott állat tulajdonságai, képességei révén való haszonszerzés, illetve akaratérvényesítés érdekében történik.