Emberies állatok ― állatias emberek: ember és természet
határainak elmosódása újpogány zenekarok dalszövegeiben
Bartók Zoltán
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék
zolibartok@gmail.com
Előadásomban hazai és külföldi újpogány zenekarok dalszövegeit vizsgálom a kvalitatív tartalomelemzés módszereivel. Kiinduló hipotézisem szerint a neopogány szellemi irányzat a többségi társadalomhoz képest radikálisan újfajta kapcsolatot propagál emberek és állatok között, amelyre a természet vallásos tisztelete, valamint az emberi és állati világ határainak eltűnése jellemző. Kutatásomban azt tárom fel, hogy miképp jelenik meg ez az újfajta kapcsolat a neopogány művészet egyik legfontosabb médiumában, a zenében. Ehhez a Wicca, az Ásatrú és a magyar ősvallási ihletettségű együttesek szövegeiben megjelenő állati reprezentációikat hasonlítom össze, külön figyelmet fordítva arra, hogyan használják fel az állatalakokat az emberi társadalomról szóló tartalmak közvetítésére, valamint, hogyan ruházzák fel az állatokat emberi tulajdonságokkal. Az így létrejött zoomorf emberi és antropomorf állati dimenziók találkozásánál egy sajátos környezet és diskurzus jön létre, amely hozzájárul egy gondolati és spirituális paradigmaváltáshoz ember és természet kapcsolatát illetően.