Cégéres állatok – Állatábrázolások céhjelvényeken

Gráfik Imre

Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottsága

grafikimre@gmail.com

A céh egy – foglalkozási azonosságon, illetve a termelésben és értékesítésben összetartozáson alapuló – körülhatárolható közösség. Ugyanekkor azonban, amikor a céh tagjai önmagukat összeszervezték, a társadalom más tagjaitól, csoportjaitól ugyancsak jól definiálhatóan elkülönültek. Ennek a kettős viszonylatnak megfelelően kialakult egy belső és egy külső kapcsolattartási gyakorlat. Ebben a folyamatban különös és kiemelhető szerepük volt a céhjelvények egy sajátos csoportjának, a cégéreknek. A cégérek az emberi kapcsolatteremtés bizonyos rituális és köznapi alkalmaiban egyfajta vizuális nyelv – képes beszéd – elemeiként funkcionáltak, melyben a nyelvi jelek szerepét a megvalósuló kommunikációban a cégérek töltik be, azaz a nem-verbális kommunikáció egyfajta tárgy-nyelv realizálódásával valósul meg. Másként fogalmazva a társadalmi kommunikációnak az a sajátos módja és formája valósul meg, amely nem-verbális kommunikációként írható le.

A cégérek alaki, formai megjelenítésében – egyebek mellett – gyakoriak az állatábrázolások. Az ember az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsolt. Az állatvilág szinte átfogja az egész univerzumot, így az állatok föltűnése a cégérekben is természetes, és többnyire szimbolikus tartalommal rendelkezik, s ilyenformán funkcionálisan hasonlíthatók az ún. címerállatokhoz.