Állatfigurák Nemes Nagy Ágnes költészetében

Hernádi Mária

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Óvó- és Tanítóképző Tanszék

mericza@gmail.com

Nemes Nagy Ágnes költészetében gyakran elmosódnak a határok növény és állat, tárgy és állat között. A képi ábrázolás is igen gyakran használ – hasonlatok és metaforák jelölőjeként – állatfigurákat. Ezen túl megjelennek azok az állatok, amelyek motívumként a költészet egészét átszövik: ezek közül a legfontosabb a ló és a madár. Az előadás azt vizsgálja, hogy hogyan változik ezen állatszimbólumok jelentése a korai költészettől az időskori líráig. Ugyancsak jelentős állatfigura Nemes Nagy Ágnes lírai szövegeiben a macska, amely majd a kései költészetben kap kiemelt szerepet. Szintén figyelmet érdemelnek a kiadatlan versek egzotikus állatai, mint a majom, a kígyó és a rozmár, vagy azok az állatok, melyek szerepvers beszélőjeként szólalnak meg, mint a vadkan. Az előadás vezető kérdésfelvetése a korai költészet „benti állatnak” nevezett szörnyfigurája, vagy az igen gyakran állati jegyekkel ábrázolt angyalfigurák kapcsolata az állatok által képviselt ösztönszférával. Az előadás szeretne hozzájárulni annak az – irodalmi köztudatban rögzült – sztereotípiának a lebontásához, miszerint Nemes Nagy Ágnes költészete egyoldalúan intellektuális, racionális és szellemi természetű. Az előadásból ki fog derülni, hogy ez a tárgyias módszer jegyében szerveződő líra mennyire földközeli, képeiben milyen érzékien plasztikus, s belső terei közt milyen nagy szerepet kap – éppen az állatfigurák révén is – az ösztönvilág és a tudattalan szférája.