Állatok apokalipszise

Hubbes László Attila

Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kar

Humántudományok Tanszék

hubbeslaszlo@cs.sapientia.ro

Az állatok mindig különleges helyet foglaltak el a képzeletvilág jelképtárában, éppen a kognitív metaforizáció folyamataiban betöltött sajátos megjelenítő-átlelkesítő erejük miatt (Szilágyi N. 2012), és ez még inkább igaz a mitológiák, vallási szövegek képvilágára. A világ legrégibb hagyományaiban, mondhatni egyetemesen, az ősök, túlvilági lények, istenek különböző állatok alakját öltötték; és ez a zoomorfizmus öröklődött át már a legkorábbi apokaliptikus iratokba is (sőt eleve meghatározóan hozzájárult az apokaliptika kialakulásához) a Hénoch Könyvétől a Jelenések Könyvéig. De nemcsak az isteni vagy a démoni világ jelenik meg ezen az animált képnyelven, hanem az emberi világ is. Vallási vagy etnikai közösségek gyakran érzékelik a másokat, a másságot fenyegetőnek, különösen válságos időkben. Ezt a belső vagy külső másságot gyakran jelenítették meg állati formákban, démonokként, szörnyetegekként.

A zsidó, a keresztény, a muszlim apokalipszisek  ilyen szörnyikonográfiát használtak az ellenség megjelenítésére: a rettegett és hatalmas erők gyakran tűntek fel félelmetes fenevadakként, a környező hitetlenek pedig alantas, tisztátalan, utálatos állatiasság képeiben. Az isteni, a paradicsomi világ – amit Frye (1998) apokaliptikus képvilágnak nevez – ugyancsak tobzódik az állatalakokban. Skorpiók, sáskák, halak, kígyók, galambok, ragadozó madarak, disznók, kecskék, bárányok, kutyák, oroszlánok, lovak – éppen úgy, mint a majdnem elképzelhetetlen kimérák, tengeri, földi, alvilági fenevadak, sárkányok, vagy hatalmas égi tetramorphonok közönséges, jól ismert elemei ezeknek az archetipikus struktúráknak (Durand, 1977). Az apokaliptikus képzeletvilág minden új médiumban mindig újrateremtette önmagát: festészet, nyomtatás, fotográfia, mozgókép, televízió vagy legújabban a digitális multimédia – mindmegannyi új technikai lehetőséget nyújtott az apokaliptikus látomásoknak és retorikának.

Napjainkban a számítógépes videojátékok, a web 2.0-es korszak virtuális közege, a közösségi média beszédterei számtalan eszközt kínálnak a gazdagon burjánzó vallásos vagy ideológiai csoportoknak, apokaliptikus üzeneteik terjesztésére, amelyben a jól ismert ősi bestiárium állatai egyre különösebb alakokban születnek újjá. A tanulmány néhány jellegzetes állatfigurát kiválasztva követi végig ezek ikonográfiai átalakulásait az ókori apokalipszisek látomásköltészetétől a világháló digitális látványosságáig.