Egy 17. századi proto-állatszemiotikai modell:

Charles Le Brun fiziognómiáról szóló előadása

Kovács Katalin

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék

kovacsk@lit.u-szeged.hu

Előadásunkban arra teszünk kísérletet, hogy 17. századi francia kontextusban, Charles Le Brun előadásai nyomán összekapcsoljuk egymással a jelelméletet – pontosabban a protoszemiotikai jelfelfogást – és az állatábrázolást. Le Brun fiziognómiáról szóló, 1668. október 6-án és november 9-én elhangzott két előadásának a szövege ugyan nem maradt fenn, de a Festészeti és Szobrászati Akadémia jegyzőkönyvében szerepel az Akadémia titkára, Henri Testelin által 1680-ban készített kivonata, továbbá a Le Brun előadását kísérő illusztrációk is ismertek. E szöveges és képi forrásokból kiindulva arra a kérdésre próbálunk meg választ találni, hogy Le Brun fiziognómiai tárgyú előadása – amely egy, a kifejezésről szóló előadássorozat részét képezte – milyen értelemben tekinthető protoszemiotikai modellnek. Az egymással párhuzamba állított ember- és állatfejek esetében meghatározhatók-e bizonyos, jelként működő vonások? A Le Brun-i protoszemiotika legjellemzőbb megnyilvánulása a szenvedélyek kifejezéséről szóló, ugyancsak rajzokkal szemléltetett előadás. Ebben a festő külső jegyeik alapján leírja, hogyan lehet az egyes szenvedélyeket úgy ábrázolni, hogy azok a néző számára felismerhetők legyenek. Az itt megfogalmazott módszert Le Brun vélhetően az ember-állat párhuzamot tárgyaló előadásban is alkalmazta. Elmélete – elődei szemléletéhez képest – azért tekinthető újítónak, mert Le Brun azt a felfogást képviselte, hogy a körülmények függvényében nem csak az egyes emberek jelleme lehet különböző, hanem az ugyanahhoz az állatfajhoz tartozó egyedeké is.