Loch Gergely

Az „ornitomuzikológia” és a tudomány

Loch Gergely

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

loch.gergely@gmail.com

 

A magát „ornitomuzikológusnak” nevező Szőke Péter 1959 és 1990 között megjelent közleményeiben azt állította, hogy néhány századmásodperc időtartamú zenei motívumokra, a belőlük építkező zenei sorokra, és az ezek alkotta többsoros, néhány másodperces zenei formákra bukkant egyes madárfajok énekében. Erre az alapállítására, melyet kész volt lassított hangfelvételekkel alátámasztani, az emberi zene és a madárhangok párhuzamos fejlődéstörténetének hipotézisét építette. Előadásomban bemutatom, miért nem tudományos Szőke alapállítása, és miért tudományos mégis hipotézise. Megvizsgálom, hogyan hivatkoztak rá és miképpen viszonyultak hozzá a bio- vagy zoomuzikológia külföldi kutatói az utóbbi három évtizedben. A félreértésekkel és félig-értésekkel teli összképben Szőke afféle Mózes-figuraként jelenik meg, aki elsőként mutatott egy, a zenét biológiai szempontból értelmező tudományterület felé, úgy, hogy ő maga voltaképpen végül sosem lépett be erre a területre.