Emberes kutyák, kutyás emberek.

Szimbolikus cselekvések a kutya-gazda kapcsolatban

Lovas Kiss Antal

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszék

lovaskiss@gmail.com

Hogyan ünnepli a kutyája születésnapját? Kap-e karácsonyi ajándékot a kutya? Ilyen, és ezekhez hasonló meghökkentő kérdéseket tettem fel kutyatartóknak, akik válaszképpen gyakran magától értetődő természetességgel mesélték el a kutyájuknak tartott ünnepség részleteit, vagy épp ellenkezőleg, mélyen felháborodtak, hogy ilyen „infantilis” dolgot feltételezek róluk. Előadásomban debreceni kutyakiképző iskolákban kulturális antropológiai megközelítésből, végzett kutatásom tapasztalatait mutatom be. Az etnográfiai módszerű vizsgálat során abból indultam ki, hogy az ember és az állat viszonya kulturálisan kódolt, minden kultúra értelmezi az emberi és az állati lét kereteit és az egymáshoz fűződő kapcsolatukat. Hipotézisem az volt, hogy az összetett társadalmi miliőnkben a kutya–ember viszony sokféle egymás mellett létező olvasata figyelhető meg. Az eltérések nem mindig nyilvánvalóak, gyakran szimbolikus tevékenységekben érhetőek tetten. Kutatásom során azt igyekeztem feltérképezni, hogy a gazdák kutyáikhoz fűződő viszonyában milyen emberi kapcsolatokban használt szimbolikus elemek tűnnek fel? Vannak-e a kutya-ember viszonyban észlelt „kulturális határsértések”, és tudatosak-e ezek? Valamint a kutya számára milyen pozíciót jelölnek ki ezek az együttélés során?