Megjegyzések a kafkai állatfigurák narratív szerepéhez
Mihály Csilla
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Német Irodalomtudományi Tanszék
mihalycs@lit.u-szeged.hu
Franz Kafka műveiben számos különös állatfigurával találkozhatunk. Ezek lehetnek cselekvő szereplők, egyes történetekben akár én-elbeszélők, de képezhetik pusztán a leírás tárgyát is. Szerepüket a kutatás különbözőképpen értelmezi, de abban konszenzus uralkodik, hogy a Kafka-narratívák olyan központi figurái, mint pl. a majom, a keselyű, a bárány, a kutya, a ló vagy az egér alapvetően különböznek a mese és a fabula hagyományos műfajainak jellegzetes állatszereplőitől. Ez részben átváltozási képességükre vezethető vissza, valamint arra a tényre, hogy a kafkai állatfigurák konstruált, általában több faj tulajdonságait magukban hordozó lények, melyeknek nincs megfelelője a természeti, tapasztalati világban. S bár bizonyos értelemben megmarad emberi vonatkozásuk, a végletekig precíz, kvázi-naturalisztikus leírásokban nagy hangsúlyt kap testiségük és ezen keresztül animalitásuk. Az előadásban arra keresem a választ, hogy ennek a sajátos kettősségnek mi a tényleges funkciója Kafka narratív világában, milyen összefüggés mutatható ki az identitás általános problémakörével.