Állatszimbólumok Mészöly Miklós műveiben

Urbanik Tímea

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Felnőttképzési Intézet

u-time@jgypk.szte.hu

Mészöly Miklós prózájának van egy igen erőteljes, természethez kötött aspektusa. Ebben a természetközeliségben az állatok is fontos szerepet töltenek be, különböző jelentésrétegek kapcsolódnak hozzájuk és épülnek rájuk. Az etológiai szintű állatmegfigyelések mellett, melyekből a Magasiskola című műve épül, az állat-ember párhuzamok különféle típusai (az egerek elpusztításának története, mely a népirtásokat idézi a Jelentés öt egérről című novellában) is jelen vannak prózájában. Sólymok, egerek, kutyák, cerkófmajom, tengerimalac és lovak szerepelnek prózájában gyakran az emberi történések szenvedéstörténeti dimenzióját erősítve. Az állatok a legegyszerűbb hasonlattól, a szimbólumon át mitológiai és kultúrtörténeti utalások alapjaivá válnak. Mészölynél a lovak kiemelt jelentőséggel bírnak, több művének is kulcsszimbólumai. Előadásomban az állatszimbolika értelmezésének, működésének lehetséges technikáit vizsgálom Mészöly prózájának egyes darabjaiban, középpontban a Szárnyas lovak című novellával, mely jó példa a szimbólumok jelentésnek többrétegűségére. A lovak jelenléte, a falusi közegben betöltött funkciójuk mellett tág horizontot nyit mitológiai és néphagyománybeli jelentésekre.