Pataky Adrienn
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet
adriennpataky@gmail.com

Madarak és biopoétika Nemes Nagy Ágnes lírájában

A tárgyak vagy az angyalok mellett Nemes Nagy lírájában kiemelkedő a fa motívum, de a természeti képek és hasonlatok nem merülnek ki ebben: az állati, földtani, de főként a növényi metaforika általánosságban is hangsúlyos, tematikai és grammatikai szinten is megjelenik. Utóbbira példa, hogy Nemes Nagy szerint a vers úgy nő ki a földből, mint egy növény: minden emberben van egy kő, ami nem azonos a tudatalattival és nem azonos „a transzcendenssel; az kívülem van, ez bennem. De velem sem azonos, mintha külön érdekei lennének. Fütyül a tudatos érdekeimre. / Félek is tőle olykor, hiszen nincs hatalmamban. Állatokban, növényekben és – igen – kövekben ráismerek néha. Természeti jellegű. / Csak az a vers ér valamit, ami mellőle nő ki, vagy amelyikben legalább egy fotonja, egy lehasadt paránya található. Minden egyéb vers epidermisz-borzolódás, langyos szimpla kávé.” – írja hagyatékából előkerült, 1958-as esszéjében. Nemes Nagy Ágnes számos verse szerteágazó állati és növényi szimbólumokkal, metaforákkal telített. Az előadás ezek közül az állati tulajdonságokat leíró darabokra koncentrál, azokon belül is főként a madarakat felmutató, vagy azokra csak néhány testrésszel, attribútummal (szárny, karom, toll stb.) utaló versekre (pl. Madár, Fenyő, Címer, A remete, A szomj), segítségül hívva a biopoétika nézőpontját, illetve a zooszemiotika és az irodalomtudomány eszközeit.