Visnu Vadkan megtestesülésének ábrázolása:
egy teremtésmítosz ikonográfiája
Renner Zsuzsanna
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék
renner.zsuzsanna@gmail.com
Visnu a hindu vallás teremtő és fenntartó istene, akiből a világ a teremtés ciklusainak kezdetén kiárad, majd a végén oda hullik vissza, s aki világot fenntartó feladatát földi megtestesülésein keresztül látja el. Avatáráinak (’megtestesülés’, ’alászállás’) egy része állat alakú. Történetileg és ikonográfiailag kiemelkedik közülük a Vadkan megtestesülés, amelynek kétféle ábrázolásmódja – félig ember, félig vadkan, illetve teljes egészében vadkan alakú – közül az utóbbi hangsúlyosan testesíti meg a főisteni Visnu két lényegi tulajdonságát, s ezek a tulajdonságok mind a mitológiában, mind az ikonográfiában megjelennek. 1. A kozmogonikus mítosz Vadkanja az ábrázolásokon magán viseli a mindenséget önmagában hordozó Visnu ikonográfiai lenyomatát: testét elborítják az égi, a földi és a köztes világnak, az égitesteknek, az istenek és más égi lények különféle csoportjainak és az alsó világ lényeinek ábrázolásai. Az állat alakú Vadkan-ábrázolás ezzel nemcsak a Vadkan teremtésben betöltött kozmikus szerepére utal, hanem a főisteni Visnu egyetemes formáját is idézi. 2. Azonos a (világot létrehozó) áldozattal, amit a Vadkan ikonográfiájának egyes komponensei is megjelenítenek. Az ikonográfiai elemzés mellett arra is választ keresünk, hogy miként, milyen történeti és kulturális folyamatok eredményeképpen válhatott a Vadkan – Visnu megtestesülései között egyedülálló módon – Visnu mint főisten egyes legfőbb tulajdonságainak vallási-mitológiai és ikonográfiai hordozójává.