T. Molnár Gizella
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Felnőttképzési Intézet
molnarg@jgypk.szte.hu

Címerállatok eltűnése és feltűnése. Címerek és konstruált emlékezet

A címerállatok szerepe s annak tanulmányozása a címerek európai feltűnése óta a heraldika fontos részét képezi. Bár a címerhasználat kialakulása – állati szimbólumokkal, vagy azok nélkül – a nemességhez kapcsolódott, a nemesi címerek elterjedését követően hamarosan megjelentek a városcímerek, a céhek címerei, majd a falvak címerei, de az egyes polgárok, a lassan kialakuló intézmények (pl. iskolák) is címert készíttettek maguknak. Sőt, a módosabb parasztok és a népi közösségek is címert kezdtek használni. A címer a közösségek esetében gyakran utalt azok jellegzetességeire, létrejöttük körülményeire, és az összetartozást, a közösségi identitást is szimbolizálta, s mint ilyen a polgárosodás korában is fennmaradt, sőt napjainkban is jelentősége van. A címerhasználat a 12. században Nyugat-Európában jelent meg, s terjedt – a feudális berendezkedéssel együtt – Kelet felé és Magyarországra is, és bár késve, de hasonlóan fejlődött. Azonban a címerek magyarországi használatának (és vele együtt a heraldika tudományának) a története a 20. században eltér az általános európai trendtől. Ahogyan a címerhasználat és a címerek története végigkíséri az európai társadalom változásainak történetét – lenyomatot hagyva a teljes szellemi életben – úgy a magyarországi történeti, társadalmi, politikai változások is befolyásolták a hazai címertörténet alakulását. A közigazgatás, s ezzel összefüggésben a címerhasználat folyamatos módosulását különösen meghatározták a politikai változások, s a nyomukban változó identitáskonstrukciók. Az előadás ezeket az átalakulásokat követi nyomon a kiegyezéstől napjainkig Szeged város és Csongrád megye címereinek példáján.