Ujfalussy Dorottya Júlia

A holló szimbolikája a hollófélék kognitív képességei

Ujfalussy Dorottya Júlia

Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszék,

MTA Összehasonlító Etológia Kutatócsoport

ujfalussydori@gmail.com

 

A holló mint szimbólum már a legkorábbi emberi kultúrákban is megjelenik. Megítélése meglehetősen kettős, egyfelől a halál és pusztulás madara, másfelől közvetítő föld és ég között, üzenetek közvetítője, istenek megtestesülése, a bölcsesség hordozója. A legtöbb mitológiában kulcsszerepe van a világ keletkezésében, az emberiség megtelepedésében a frissen keletkezett világban. A magyar történelmi szimbolikában a hollónak egyértelműen pozitív szerepe van, ami valószínűleg kelet-ázsiai motívum. A mítoszok és legendák általában az ősi kultúrák képviselőinek széleskörű természetismeretét tükrözik. A hollófélék és varjúfélék a recens folklórban általában, mint eszes, ravasz lények jelennek meg. Az elmúlt néhány évtizedben a kognitív etológia érdeklődése is a hollók és rokonaik felé fordult. A kutatók elkezdtek utánajárni, vajon van-e tudományos alapja a hollók intelligenciája anekdotikus, ám általánosságban nagyon pozitív megítélésének. Az immár több évtizedes kutatómunka során kiderült, hogy a hollók és rokonaik (néhány papagájfajhoz hasonlóan) a főemlősökéivel összevethető kognitív képességeket mutatnak. Ezeknek a vizsgálatoknak az áttekintésével képet kaphatunk a hollók (és rokonaik) kognitív képességeiről, amelyek talán részben magyarázzák ősi szimbolikus jelentőségüket.