Maran, Timo
University of Tartu, Department of Semiotics, Estonia
timo.maran@ut.ee

Zoosemiotics: History, Models, Challenges

Zoosemiotics as a field of semiotic scholarship has been around now for more than half a century. In my presentation I will give a short overview of the history of zoosemiotics, starting with the works of Thomas A. Sebeok and Heini Hediger in the 1960s. The development of zoosemiotic views can be shown to have taken place in interaction with animal-language experiments, cognitive ethology, biosemiotics and human-animal studies. I will give an overview of the theoretical premises of zoosemiotics and introduce Jakob v. Uexküll’s concept of Umwelt, Sebeok’s animal communication model, and Almo Farina’s concept of ecofield as the basic tools of zoosemiotic research. In the last decade the position of zoosemiotics has significantly changed due to the rise of interest in animals in the humanities. In the final part of my presentation I will discuss the challenges of contemporary zoosemiotic studies and show some potential applications of zoosemiotics for animal conservation and cultural/literary studies.

Emberes kutyák, kutyás emberek.

Szimbolikus cselekvések a kutya-gazda kapcsolatban

Lovas Kiss Antal

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszék

lovaskiss@gmail.com

Hogyan ünnepli a kutyája születésnapját? Kap-e karácsonyi ajándékot a kutya? Ilyen, és ezekhez hasonló meghökkentő kérdéseket tettem fel kutyatartóknak, akik válaszképpen gyakran magától értetődő természetességgel mesélték el a kutyájuknak tartott ünnepség részleteit, vagy épp ellenkezőleg, mélyen felháborodtak, hogy ilyen „infantilis” dolgot feltételezek róluk. Előadásomban debreceni kutyakiképző iskolákban kulturális antropológiai megközelítésből, végzett kutatásom tapasztalatait mutatom be. Az etnográfiai módszerű vizsgálat során abból indultam ki, hogy az ember és az állat viszonya kulturálisan kódolt, minden kultúra értelmezi az emberi és az állati lét kereteit és az egymáshoz fűződő kapcsolatukat. Hipotézisem az volt, hogy az összetett társadalmi miliőnkben a kutya–ember viszony sokféle egymás mellett létező olvasata figyelhető meg. Az eltérések nem mindig nyilvánvalóak, gyakran szimbolikus tevékenységekben érhetőek tetten. Kutatásom során azt igyekeztem feltérképezni, hogy a gazdák kutyáikhoz fűződő viszonyában milyen emberi kapcsolatokban használt szimbolikus elemek tűnnek fel? Vannak-e a kutya-ember viszonyban észlelt „kulturális határsértések”, és tudatosak-e ezek? Valamint a kutya számára milyen pozíciót jelölnek ki ezek az együttélés során?

Az „ornitomuzikológia” és a tudomány

Loch Gergely

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

loch.gergely@gmail.com

A magát „ornitomuzikológusnak” nevező Szőke Péter 1959 és 1990 között megjelent közleményeiben azt állította, hogy néhány századmásodperc időtartamú zenei motívumokra, a belőlük építkező zenei sorokra, és az ezek alkotta többsoros, néhány másodperces zenei formákra bukkant egyes madárfajok énekében. Erre az alapállítására, melyet kész volt lassított hangfelvételekkel alátámasztani, az emberi zene és a madárhangok párhuzamos fejlődéstörténetének hipotézisét építette. Előadásomban bemutatom, miért nem tudományos Szőke alapállítása, és miért tudományos mégis hipotézise. Megvizsgálom, hogyan hivatkoztak rá és miképpen viszonyultak hozzá a bio- vagy zoomuzikológia külföldi kutatói az utóbbi három évtizedben. A félreértésekkel és félig-értésekkel teli összképben Szőke afféle Mózes-figuraként jelenik meg, aki elsőként mutatott egy, a zenét biológiai szempontból értelmező tudományterület felé, úgy, hogy ő maga voltaképpen végül sosem lépett be erre a területre.