Állatfigurák Nemes Nagy Ágnes költészetében

Hernádi Mária

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Óvó- és Tanítóképző Tanszék

mericza@gmail.com

Nemes Nagy Ágnes költészetében gyakran elmosódnak a határok növény és állat, tárgy és állat között. A képi ábrázolás is igen gyakran használ – hasonlatok és metaforák jelölőjeként – állatfigurákat. Ezen túl megjelennek azok az állatok, amelyek motívumként a költészet egészét átszövik: ezek közül a legfontosabb a ló és a madár. Az előadás azt vizsgálja, hogy hogyan változik ezen állatszimbólumok jelentése a korai költészettől az időskori líráig. Ugyancsak jelentős állatfigura Nemes Nagy Ágnes lírai szövegeiben a macska, amely majd a kései költészetben kap kiemelt szerepet. Szintén figyelmet érdemelnek a kiadatlan versek egzotikus állatai, mint a majom, a kígyó és a rozmár, vagy azok az állatok, melyek szerepvers beszélőjeként szólalnak meg, mint a vadkan. Az előadás vezető kérdésfelvetése a korai költészet „benti állatnak” nevezett szörnyfigurája, vagy az igen gyakran állati jegyekkel ábrázolt angyalfigurák kapcsolata az állatok által képviselt ösztönszférával. Az előadás szeretne hozzájárulni annak az – irodalmi köztudatban rögzült – sztereotípiának a lebontásához, miszerint Nemes Nagy Ágnes költészete egyoldalúan intellektuális, racionális és szellemi természetű. Az előadásból ki fog derülni, hogy ez a tárgyias módszer jegyében szerveződő líra mennyire földközeli, képeiben milyen érzékien plasztikus, s belső terei közt milyen nagy szerepet kap – éppen az állatfigurák révén is – az ösztönvilág és a tudattalan szférája.

Cégéres állatok – Állatábrázolások céhjelvényeken

Gráfik Imre

Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottsága

grafikimre@gmail.com

A céh egy – foglalkozási azonosságon, illetve a termelésben és értékesítésben összetartozáson alapuló – körülhatárolható közösség. Ugyanekkor azonban, amikor a céh tagjai önmagukat összeszervezték, a társadalom más tagjaitól, csoportjaitól ugyancsak jól definiálhatóan elkülönültek. Ennek a kettős viszonylatnak megfelelően kialakult egy belső és egy külső kapcsolattartási gyakorlat. Ebben a folyamatban különös és kiemelhető szerepük volt a céhjelvények egy sajátos csoportjának, a cégéreknek. A cégérek az emberi kapcsolatteremtés bizonyos rituális és köznapi alkalmaiban egyfajta vizuális nyelv – képes beszéd – elemeiként funkcionáltak, melyben a nyelvi jelek szerepét a megvalósuló kommunikációban a cégérek töltik be, azaz a nem-verbális kommunikáció egyfajta tárgy-nyelv realizálódásával valósul meg. Másként fogalmazva a társadalmi kommunikációnak az a sajátos módja és formája valósul meg, amely nem-verbális kommunikációként írható le.

A cégérek alaki, formai megjelenítésében – egyebek mellett – gyakoriak az állatábrázolások. Az ember az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsolt. Az állatvilág szinte átfogja az egész univerzumot, így az állatok föltűnése a cégérekben is természetes, és többnyire szimbolikus tartalommal rendelkezik, s ilyenformán funkcionálisan hasonlíthatók az ún. címerállatokhoz.

Élet és halál, semmi és minden között.

A kaméleon szimbolikája Afrikában és Európában

Földessy Edina

Néprajzi Múzeum

efoldessy@gmail.com

Vetítéssel kísért előadásomban saját terep- és szakirodalmi kutatás, valamint egy 2002-ben a Néprajzi Múzeumban általam rendezett kamara­kiál­lítás alapján elsősorban azt igyekszem bemutatni, hogy a kaméleonhoz, illetve egyes tulajdonságaihoz milyen különféle – olykor ellentétes – jelentéseket társítanak Afrikában, s hogy ezek a jelentések hogyan jelennek meg az anyagi kultúrában, a folklórban és a mindennapi élet gyakorlatában. A maszkok kiemelt reprezentációi a hiedelemvilágnak, az ezeken megjelenő ábrázolásokat külön kiemelem, csakúgy, mint a jósok kelléktárában megtalálható ábrázolásokat. A kaméleon figurája egyes uralkodók jelképeként, illetve hatalmi szimbólumként szintén megtalálható. A konkrét téma tárgyalását egy általános afrikai állatszimbolikai kontextusba is belehelyezem. Végül, összehasonlításként kitekintek a kaméleon figurájával kapcsolatos múltbeli és jelenkori európai megközelítésekre és felhasználásokra a mitológiában, az irodalomban, a művészetekben és a reklámban.