Egyéb kategória bejegyzései

Csetényi Korinna

Animals in the horror genre

Csetényi Korinna

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék Angol Szakcsoport

korinnac@yahoo.com

 

Horror fiction is often concerned with the idea of transgression. Setting out the boundaries, the limits of civilized society serves the purpose of reaffirming order: we distance ourselves from what lies beyond and our notion of normalcy is reaffirmed by getting glimpses of monstrosities. Animals as a source of threat to mankind were widely used in the horror films made during the 1950s, when the fears connected to atomic trauma were often externalized in the form of giant mutations (ants, grasshoppers), which were the results of irresponsible experiments carried out in the name of science. The combination of different species also creates anxiety, as seen in H.P. Lovecraft’s indescribable, otherworldly Cthulhu (a creature uniting the features of an octopus and a spider), or the hybrid beings populating the island of Dr. Moreau, the scientist whose aim is to transform animals to humans (in the novel of H.G.Wells). Creatures which are not classifiable according to accepted cultural categories upset the human mind, and traumatic confrontations with them might even lead to madness. I propose to look at some images utilized by horror literature and films where the breakdown of the clear-cut boundaries separating humans and animals or one species from another present not just a physical, but a cognitive threat as well.

Cseh Attila

Jel-praktikák a vízfelszín alatt

Cseh Attila

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Kulturális Iroda

cseha@jgypk.szte.hu

 

Ha számunkra más fizikális környezetbe érkezünk – a vízfelszín alá –, a hagyományos értelemben vett auditív alapú jelrendszer megszűnik. Kutatva bukdácsolunk a mélyben, és próbáljuk felfedezni, értelmezni a víz alatti világban fellehető jelrendszerek sokaságát. Ezernyi kérdés – kevés (bár egyre szaporodó) válasz. Előadásomban ezeket a tapasztalati úton megszerzett válaszfoszlányokat kívánom megosztani a hallgatósággal.

Buda Attila

Madarak, képek, szituációk

Buda Attila

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet Toldy Ferenc Könyvtár

buda.attila@gmail.com

 

A madarak a gerincesek egyik legismertebb, legváltozékonyabb, minden kontinensen elterjedt osztálya. Az embert megjelenése óta kísérik, részben a háziasítás következtében különféle hasznot nyújtva, részben a vadászat egyik prédaállataként – illetve a szellemi szférában: esztétikai élmények, tudományos kutatások kiváltójaként. Különféle madarak a legrégebbi barlangrajzokon, falfestményeken is feltűnnek, és az ornitológiai tudománya ugyancsak létezett már az ókorban is, habár nem elkülönülten, önálló névvel azonosítva az állatvilággal kapcsolatos más diszciplínáktól. A természeti valóságot, mint közös forrást visszaadó madárábrázolások más utat jártak be a művészetek és mást a tudomány(ok) területén. Míg a művészetek a természeti látványtól eltávolodva egy lényegi elemeire csupaszított ideált, vagy szimbólumot adnak vissza, addig az ornitológia programszerűen a valóságot akarja visszaadni ábrázolásaiban is. A madártani monográfiák azonban hosszú ideig a közvetlen ismeretek hiányát a képzelettel szüntették meg, ennek következtében képeik, ábráik a 17. és 18. században, sokszor az emberi élethelyzetek visszaadói voltak, egészen addig, amíg az ismeretek bővülése lehetővé nem tette a madarak kivetítéstől mentes ábrázolását. Az előadás ezt az antropomorfizációt mutatja be a legnagyobb madárábrázolók munkáiban.