Állatábrázolások késő középkori héber kéziratokban

Borgó András

Innsbruck

andras.borgo@gmail.com

A könyvnyomtatás előtti korszakok illuminált kéziratai gyakran tartalmazzák különböző állatok ábrázolásait. Ez így áll a magam szűkebb érdeklődési körébe tartozó későközépkori héber könyvekre is, amelyek illusztrációi természetesen rokonságban vannak a keresztény előállításúakkal. Ha a héber nyelvű kéziratok nem kizárólag zsidó műhelyek termékei voltak is, mégis szinte minden esetben megkülönböztethetően egyéni képvilágot tükröznek. Az illuminációk alapját főképp a héber Biblia és annak széles magyarázó irodalma alkotja. A világ teremtése, Noé bárkájának lakosai, Sámson és az oroszlán, az egyiptomi csapások, Salamon trónjának díszítése, a bronz kígyó, az áldozati bárányok, Dávid (mint Orfeusz) megszelídített állatai, Jónás cethala, a messiás eljövetelét kihirdető Éliás próféta szamara, a nyúl, amire vadásznak, és számos, a fantázia teremtette, de részben szintén jelentéssel rendelkező szörny népesíti be a héber miniatúrákat. Némely kézirat igen érdekes sajátossága, hogy embertestű alakjai állatfejet viselnek – az egyik ilyen könyv ezért egyenesen a Madárfej-Haggada címet kapta. Találkozunk olyan illuminált oldalakkal is, ahol a betűket állatfigurák formázzák. Külön csoportot alkotnak a kizárólag dekorációs célokból, részben a lap szélére rajzolt, gyakran parodizáló módon megjelenített állatfigurák. Az előadás igyekszik választ adni többek között a következő fő kérdésekre: milyen illusztrált történések azok, amelyekben állatok szerepelnek? Mely állatok hordoznak egyéni jelentést a képekben? A vizsgált illuminációk a 13.. és 15. század közötti szefárd (ibériai, olasz) és askenázi (német, francia, olasz) műhelyekből valók.

Zöld disznóságok

Bíró-Balogh Tamás

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Tanító- és Óvóképző Intézet

birobalogh@gmail.com

Minden nép minden nyelvű irodalma teli van állatokkal. De csak a magyarban tűnik fel a zöld disznó. Igazi hungarikum. Íróink legjavánál jelenik meg: Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Füst Milán írásaiban, Németh László egyik regényében. Horgas Béla, Végh György és a rejtélyes Rákóczi Ilona önálló kötetet szenteltek neki. Az sem véletlen, hogy több generáció nőtt fel  egy zöld disznót nézve a fekete-fehér tévé előtt: ő volt Mazsola. Az előadás azokra a kérdésekre próbál meg választ adni, hogy miért zöld a magyar disznó, hogy miért magyar a zöld disznó, és ha magyar, akkor mégis mit keres Gabriel Garcia Marquez világhírű regényében, a Száz év magányban?

The Fox, the Donkey and the Mole: Animal Symbols

in English Renaissance Drama

Bernáth András

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék Angol Szakcsoport

bernath@jgypk.szte.hu

The paper discusses three plays by two authors to highlight the significance of animal symbols in English Renaissance drama. In Ben Jonson’s comedy Volpone, or the Fox, an animal appears already in the title, and several others are also included in the list of roles to describe the dramatic characters. In Jonson’s work, animal symbols are thus prominent, and their meanings are quite clear: they indicate the key feature of the given character in the comedy of humours, so as to highlight their negative role in the satire. In Shakespeare’s work, by contrast, animal symbols are not so prominent: they tend to appear only later and briefly in relation to the characters. Moreover, the plays themselves are more complex; therefore these symbols are also more difficult to interpret. Why does Bottom the weaver and amateur actor turn into a donkey in A Midsummer Night’s Dream? And why does Hamlet refer to the Ghost as a mole in Hamlet? These elements may seem as merely comic episodes, but these animal symbols may also have a deeper significance. Hegel, Marx and Derrida commented on the Ghost too, and they all saw a positive symbol in the mole that strives to reach light in the darkness. In the play’s Christian context, however, the mole can also be a symbol of the devil, which does not actually represent advancement, but the destruction of Hamlet and Denmark. The donkey can also be interpreted in various ways, particularly if we also take into account the references to the supernatural, and consider the play’s philosophical and religious significance.