Bauko János
Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara
Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
jbauko@ukf.sk

Állatok a kétnyelvű névszemiotikai tájképben

Az előadásban a Szlovákia magyarlakta településeinek kétnyelvű névszemiotikai tájképében megjelenő, állatnevekből származó tulajdonneveivel foglalkozunk. A névszemiotikai tájképet a névtáblákon, a köztereken lévő feliratokon, különböző felületeken szereplő tulajdonnevek (elsősorban személy-, hely-, intézménynevek), valamint a nevekre utaló, neveket kísérő nem verbális jelek (pl. embléma, fénykép, rajz, szobor) alkotják. Azt vizsgáljuk, hogy a magyar–szlovák kétnyelvű települések névszemiotikai tájképében milyen állati jelek jelennek meg.

Emberies állatok ― állatias emberek: ember és természet

határainak elmosódása újpogány zenekarok dalszövegeiben

Bartók Zoltán

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék

zolibartok@gmail.com

Előadásomban hazai és külföldi újpogány zenekarok dalszövegeit vizsgálom a kvalitatív tartalomelemzés módszereivel. Kiinduló hipotézisem szerint a neopogány szellemi irányzat a többségi társadalomhoz képest radikálisan újfajta kapcsolatot propagál emberek és állatok között, amelyre a természet vallásos tisztelete, valamint az emberi és állati világ határainak eltűnése jellemző. Kutatásomban azt tárom fel, hogy  miképp jelenik meg ez az újfajta kapcsolat a neopogány művészet egyik legfontosabb médiumában, a zenében. Ehhez a Wicca, az Ásatrú és a magyar ősvallási ihletettségű együttesek szövegeiben megjelenő állati reprezentációikat hasonlítom össze, külön figyelmet fordítva arra, hogyan használják fel az állatalakokat az emberi társadalomról szóló tartalmak közvetítésére, valamint, hogyan ruházzák fel az állatokat emberi tulajdonságokkal. Az így létrejött zoomorf emberi és antropomorf állati dimenziók találkozásánál egy sajátos környezet és diskurzus jön létre, amely hozzájárul egy gondolati és spirituális paradigmaváltáshoz ember és természet kapcsolatát illetően.

Állatábrázolások a kortárs magyar irodalomban

Bácskai Mihály

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Alkalmazott Humántudományi Intézet

Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék Francia Szakcsoport

bacskai@jgypk.szte.hu

A mai magyar irodalomban több szerző is megjelentet olyan elbeszéléseket, amelyek egy-egy állat nézőpontjából íródtak. A gazdag kínálatból kiemelünk két írót: Homonnay Gergelyt és Magos Juditot. Az első szerző Puszi, Erzsi! – A világ macskaszemmel – című könyvében a főhősnő macska istennő, Erzsébet Fenevadova fókuszán át éljük át napjaink valóságát. A történetet Gergely, Erzsébet szolgálója írta le. Magos Judit Demény – Most én ugatok könyvének főalakja Demény, az első kortárs íróvizsla. Az elbeszélt történet tulajdonképpen kutyatartási kisokos fordított szemszögből nézve. Ugyanis Demény mondja el, milyen szerinte egy jó gazda. Magos Judit, a gazdi Demény ugatásait „csupáncsak” lejegyezte. A polihisztor macska és a polihisztor kutya elgondolkodtató, humoros történetei mélyen „emberiek”. Nemcsak kutya és/vagy macska imádóknak ajánljuk az elemzést.