Albrecht Dürer rinocéroszrajza (1515, British Museum)

és az ennek nyomán készült metszetsorozat

Mojzer Anna

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Művészettörténet Tanszék

csort.csort@gmail.com

Dürer rengeteg levonatban készült rinocéroszmetszete a mester egyik legismertebb műve. A művészettörténet akaratlanul is az egzotikus állatoknak kijáró elfogultsággal kezelte, ezért a Dürer életművét feldolgozó szakirodalom nem foglalkozik vele behatóbban, majdhogynem az életművön kívül állóként kezeli. Egyetlen dolgot hangsúlyoznak: az ábrázolásbeli tévedéseket. Ezek a tévedések a rajz és a metszet alaposabb szemrevételezése, továbbá forráskutatások eredményeképpen éppen a művészettörténet hatalmas tévedéseinek bizonyultak: annak az iskolapéldáivá váltak, hogy az ecsetkezelésen és a stíluskritikán túl nem árt kideríteni, hogy pontosan mit is ábrázol az adott mű. Az előadásban megkísérlem a rinocérosz metszetet Dürer életművén belül elhelyezni (mert nagyon is határozott céllal, megrendelésre készült), valamint a fennmaradt nem csekély számú orrszarvú-ábrázolás tükrében Dürer és kortársainak meglehetősen pontos ismereteit a fenti vastagbőrű külleméről fölskiccelni.

Megjegyzések a kafkai állatfigurák narratív szerepéhez

Mihály Csilla

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Német Irodalomtudományi Tanszék

mihalycs@lit.u-szeged.hu

Franz Kafka műveiben számos különös állatfigurával találkozhatunk. Ezek lehetnek cselekvő szereplők, egyes történetekben akár én-elbeszélők, de képezhetik pusztán a leírás tárgyát is. Szerepüket a kutatás különbözőképpen értelmezi, de abban konszenzus uralkodik, hogy a Kafka-narratívák olyan központi figurái, mint pl. a majom, a keselyű, a bárány, a kutya, a ló vagy az egér alapvetően különböznek a mese és a fabula hagyományos műfajainak jellegzetes állatszereplőitől. Ez részben átváltozási képességükre vezethető vissza, valamint arra a tényre, hogy a kafkai állatfigurák konstruált, általában több faj tulajdonságait magukban hordozó lények, melyeknek nincs megfelelője a természeti, tapasztalati világban. S bár bizonyos értelemben megmarad emberi vonatkozásuk, a végletekig precíz, kvázi-na­turalisztikus leírásokban nagy hangsúlyt kap testiségük és ezen keresztül animalitásuk. Az előadásban arra keresem a választ, hogy ennek a sajátos kettősségnek mi a tényleges funkciója Kafka narratív világában, milyen összefüggés mutatható ki az identitás általános problémakörével.

A szagok ábécéje – rokonfelismerés és átverés hangyáknál

Markó Bálint

Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet,

Kolozsvár, Románia

balintm@gmail.com

Egy hangyakolónia életét szemlélve automatikusan felüti fejét a kérdés: honnan ismerik fel az egyedek egymást, miről tudják megállapítani, hogy ők mind ugyanazon kolónia tagjai? Avagy, megfordítva: hogyan tudják kiszűrni az idegen kolóniák, fajok tagjait? A fészektársak felismerése evolúciós fontosságú, hiszen lehetővé teszi az irányított önzetlenség, az altruizmus megjelenését, fenntartását, illetve a megfelelő válaszok létrejöttét egy idegennel való találkozás esetében. A rokondiszkriminációban a látásnak intuitíve sem lehet túl nagy szerepe, hiszen a hangyák életük legnagyobb részét föld alatt töltik. A hangyáknál ezt a szerepet a szaglás veszi át. A hangyák kutikulájának felszínét egy szagkód, avagy szagprofil borítja, amely egyaránt faj- és kolóniaspecifikus. Ez a szagréteg azonban nem csak az egyedfelismerést szolgálja, hanem az egyed védelmét patogénekkel és a kiszáradással szemben. A szagprofil bonyolultsága miatt a hangyák társas rendszere szinte feltörhetetlennek látszik, idegenek számára bevehetetlennek. Mégis, számos parazitával rendelkeznek, amelyek képesek ilyen vagy olyan módon beférkőzni, megkerülni vagy feltörni ezt a kódot. Előadásomban ezekről a stratégiákról lesz szó, illetve saját kísérleti eredményekkel támasztom alá a szagprofil jelentőségét a fajon belüli és a fajok közötti diszkriminációban, valamint taglalom bizonyos parazita gombák profilmódosító hatását és ennek potenciális következményét a társas rendszerre.