(Polgár, Szatmári, é.n.)

A mozgásritmus alatt a mozdulatok térbeli, időbeli, dinamikai jegyeinek szabályos tagolódását, összerendezettségét, összehangolt működését, folyamatosságát értjük. Az emberi mozgások ritmusát a mozgásokat alkotó mozdulatok strukturált tagolódása közvetíti az ember felé, mind külső megnyilvánulásban, mind belső érzésben is. A harmonikus mozgás ritmusságát a mozgásban közreműködő izmok, izomcsoportok összehangolt tevékenysége indukál. A ritmus alapegysége az ütem. Gyakorlás során az egyre tökéletesebb, koordináltabb, ritmusosabb mozgásokat a gazdaságosabb, esztétikusabb megjelenésben érezhetjük, láthatjuk, tükröződhet vissza számunkra. A mozgásszerkezetileg helyes végrehajtáshoz az öröklött adottságok szolgáltatják az alapot és határolják be a fejleszthetőség lehetőségét.

Összefoglalva a sportmozgást akkor nevezzük ritmusosnak, ha a mozgás, mozgássor időben úgy tagolt (szabályos vagy szabálytalan időközökkel), hogy az egymástól eltérő időben létrejövő ingerek a mozgásvégrehajtás célszerűségének, gazdaságosságának megfelelően változnak. A ritmust olyan szerkezeti változások alkotják, amelyekre az izomimpulzusok időbeli rendezettsége jellemző. A mozgásritmus a mozgás alkotóelemeinek hangsúlyozása a mozgásra jellemző időbeli sorrendben.

A sportmozgások ritmusát az-az összerendezettség jellemzi, amely jellemzi az azonos vagy hasonló mozgások ismétlődését meghatározott időközökkel. Ebben szerepet játszik a mozdulat, mozgás gyorsulása, lassulása, az erőimpulzusok intenzitása, hatásidejének intervallumai, és ezek szerint szerveződnek mozgásfolyamattá. Így képviselve egy mozgásformát, amelyre a térbeli, időbeli szerkezete határoz meg. Az ütem a mozgásritmus időbeli jellemzője. Például a gyakorlat megkezdésétől a befejezéséig mért idő (nyolc szökdelés). Gimnasztikai gyakorlatoknál a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok végrehajtásának időtartamát ütemezéssel szabályozhatjuk, illetve kísérhetjük. A mozgásos alapformák időtartamának meghatározása az ütemszámokkal is történhet, például 2. ütem: malomkörzés előre.

A ritmusos mozgás alapvető jellemzője a gazdaságosság és célszerűség. Ez akkor jut érvényre, ha olyan ciklikus és aciklikus mozgások kapcsolódnak össze, amelyek valamely meghatározott mozgásra mindenkor jellemző „mozgásdallamot" képesek komponálni. Ezért a helyes ritmuskialakítás érdekében a mozgástanításban általában a globálisra való törekvés kerül előtérbe. Ezt adott esetben a bonyolult részek, hosszabb tagok izolált gyakorlása egészíti ki. A sportmozgások technikájának az oktatásában, tanulásában, megértésében elengedhetetlen a helyes ritmus kivitelezése. Ebben az segít, ha az erőkifejtések döntő pillanatait felismerjük és kezeljük. Ha ez megvalósul, akkor lehetőség nyílik arra, hogy időben is rögzíthessük a mozgássor egyes fázisait (Nádori, 1995).