Versenyszerűen sportoló egyénekben a rendszeres testedzés a kardiovaszkuláris rendszer adaptációjához,  ún. "sportszív" kialakulásához vezet. A vagus túlsúly miatt csökken a nyugalmi szívfrekvencia, a fokozott fizikai igénybevétel pedig a szív megnagyobbodik, a szívizomzat hypertrophizál. A hypertrophia a szívizom elektrofiziológiai átépüléséhez, számos ioncsatorna expressziójának megváltozásához vezethet. A repolarizáció időtartama ciklushossz-függő, így a fentiek mellett az alacsony szívfrekvencia is hozzájárulhat ahhoz, hogy a repolarizáció időtartama megnövekedhet. A kálim-áramok expressziójának szívizomhypertrophia által kiváltott csökkenése, azaz a repolarizációs rezerv beszűkülése és a kamrai repolarizáció megnyúlása fokozhatja a kamrai arrhythmiák, ezen belül a Torsades de Pointes (TdP) kamrai tachycardia kialakulásának kockázatát. A vulnerabilitást növelhetik az egyébként is hosszú QT szindrómához vezető egyéb faktorok, a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek, alimentáris tényezők, fitoterapeutikumok, szérum elektrolit eltérések, stressz szituációk, társbetegségek. Ezek összeadódása az esetek egy kis százalékában fatális ritmuszavarhoz vezethet. Ennek megelőzése az EKG-t, ideális esetben echocardiogtraphiát is magában foglaló betegvizsgálattal, gondos állapotfelméréssel és anamnézis felvétellel, az interkurrens betegségek esetében megfelelő terápiaválasztással, elektrolitpótlással, illetve az érintett sportolók közérthető egészségügyi felvilágosításával érhető el. A malignus kamrai ritmuszavar előrejelzésére használható prediktív faktorok vizsgálata mind a mai napig intenzív kutatómunka tárgya. Ennek egyik ígéretes új módszere lehet a QT-szakasz rövid távú időbeli variabilitásának mérése. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a QT-variabiltás viszonylag korai időszakban jelezheti a kamrai repolarizáció instabilitásának növekedését és a fokozottabb arrhythmia hajlam kialakulását.