- SZÖVEGTAN -
Dr. Vass László
1. A MODERN SZÖVEGNYELVÉSZET KIALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI ÉS TÖRTÉNETE
1. Nyelvészeti strukturalizmus (1916 – 1950/60)
2. Generatív nyelvészet, N. CHOMSKY:
Syntactic
Structures (1957) - 1970
3. Integrálódás, szintetizálódás: 1970-től
Nyelvészeti strukturalizmus (SAUSSURE, 1857 – 1913)
1.1. Klasszikus korszaka
[1916 – 1930/40]
szinkrón szemléletmód és metodológia: „belső nyelvészet”;
1.2. 1930/40 – 1955:
a nyelvészeti diszciplínák (hangtan, morfológia stb.) birtokbavétele;
pontosság, egzaktság;
1.3. 1950/60: a szemantika
reneszánsza.
1950-től változások: számítógépek
+ kibernetika + információelmélet + rendszerelmélet;
gépi fordítás, automatizálás stb.
Alkalmazott nyelvészet –
számítógépes nyelvészet (formális mozzanatok) – matematikai nyelvészet;
dedukció – hipotézisek/elméletek.
Filozófia: „nyelvi fordulat”
(G. FREGE, 1848 – 1925., WITTGENSTEIN, 1889 – 1951. stb.)
Generatív nyelvészet
Források: DESCARTES (1596 – 1650); Port Royal (1660); középkori hagyományok; ókori örökség.
Modelljének főbb összetevői:
– kognitív (megismerő) szféra;
– kompetencia;
– ideális beszélő/hallgató.
Új tudományos stratégia – a nyelvészeti gondolkodás átalakulása:
– a kogníció részlegessége;
– kontextus, szituáció (hely, idő)
jelentősége: pragmatika;
– nyelvi teljesítmény nem „tisztán grammatikai” szabályrendszer;
– nyelvi kompetencia: grammatikai szabályrendszer + pragmatikai törvényszerűségek;
– a nyelv: visszatükröz + a társadalmi érintkezés és a cselekvés
eszköze is: nyelvi
kompetencia – kommunikációs kompetencia: grammatika + cselekvés;
– a nyelv társadalmi meghatározottsága – szociolingvisztika.
„A verbális kommunikációval foglalkozó kutatások általános jellemzője (az 1960-as évek elejéig), hogy a nyelvi közlést a cselekvéssel szembeállított valóságszféraként fogják fel; pusztán úgy tárgyalják, mint a valóság leírását, vagy lemerészebb esetben mint a cselekvés irányítóját”. (PLÉH – TERESTYÉNI (szerk.): Beszédaktus, kommunikáció, interakció, Budapest, 1979.)
De: JOHN AUSTIN: Tetten ért szavak, Budapest, 1990. – beszédaktus-elmélet
A generatív nyelvészet és/vagy kritikájának eredménye:
(a) fejlettebb módszertani-technikai apparátus, stratégia;A nyelvtudomány interdiszciplinárissá válik, s az interdiszciplínák a szövegtanban összegződnek.
(b) új és/vagy megújuló diszciplínák: szociolingvisztika, szövegtan, stilisztika, poétika, retorika, kommunikációelmélet, információelmélet, szemantika, szemiotika, beszédaktus-elmélet, logika, logikai és filozófiai szemantika, cselekvéselmélet, lehetséges világokról szóló elképzelések, számítógépes nyelvészet, mesterségesintelligencia-kutatás, alkalmazott nyelvészeti ágak stb.
Irodalom: