ELŐADÁSVÁZLATOK

- SZÖVEGTAN -

Dr. Vass László

1. A  MODERN SZÖVEGNYELVÉSZET KIALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI ÉS TÖRTÉNETE

 

1. Nyelvészeti strukturalizmus (1916 – 1950/60)
2. Generatív nyelvészet, N. CHOMSKY: Syntactic Structures (1957) - 1970
3. Integrálódás, szintetizálódás: 1970-től

Nyelvészeti strukturalizmus (SAUSSURE, 1857 – 1913)

        1.1.  Klasszikus korszaka [1916 – 1930/40]
                szinkrón szemléletmód és metodológia:  „belső nyelvészet”;
        1.2. 1930/40 – 1955: a nyelvészeti diszciplínák (hangtan, morfológia stb.) birtokbavétele;
                pontosság, egzaktság;
        1.3. 1950/60: a szemantika reneszánsza.

        1950-től változások: számítógépek + kibernetika + információelmélet + rendszerelmélet; gépi fordítás, automatizálás stb.
        Alkalmazott nyelvészet – számítógépes nyelvészet (formális mozzanatok) – matematikai nyelvészet; dedukció – hipotézisek/elméletek.
        Filozófia: „nyelvi fordulat” (G. FREGE, 1848 – 1925., WITTGENSTEIN, 1889 – 1951. stb.)

Generatív nyelvészet

        Források: DESCARTES (1596 – 1650); Port Royal (1660); középkori hagyományok; ókori örökség.

        Modelljének főbb összetevői: – kognitív (megismerő) szféra;
                                                     – kompetencia;
                                                     – ideális beszélő/hallgató.

Új tudományos stratégia –  a nyelvészeti gondolkodás átalakulása:

                –  a kogníció részlegessége;
                –  kontextus, szituáció (hely, idő) jelentősége:  pragmatika;
                –  nyelvi teljesítmény nem  „tisztán grammatikai” szabályrendszer;
                –  nyelvi kompetencia: grammatikai szabályrendszer + pragmatikai törvényszerűségek;
                –  a nyelv: visszatükröz + a társadalmi érintkezés és a cselekvés eszköze is: nyelvi
                    kompetencia –  kommunikációs kompetencia: grammatika + cselekvés;
                –  a nyelv társadalmi meghatározottsága – szociolingvisztika.

        „A verbális kommunikációval foglalkozó kutatások általános jellemzője (az 1960-as évek elejéig), hogy a nyelvi közlést a cselekvéssel szembeállított valóságszféraként fogják fel; pusztán úgy tárgyalják, mint a valóság leírását, vagy lemerészebb esetben mint a cselekvés irányítóját”. (PLÉH – TERESTYÉNI (szerk.): Beszédaktus, kommunikáció, interakció, Budapest, 1979.)

        De: JOHN AUSTIN: Tetten ért szavak, Budapest, 1990. –  beszédaktus-elmélet

        A generatív nyelvészet és/vagy kritikájának eredménye:

(a) fejlettebb módszertani-technikai apparátus, stratégia;
(b) új és/vagy megújuló diszciplínák: szociolingvisztika, szövegtan, stilisztika, poétika, retorika, kommunikációelmélet, információelmélet, szemantika, szemiotika, beszédaktus-elmélet, logika, logikai és filozófiai szemantika, cselekvéselmélet, lehetséges világokról szóló elképzelések, számítógépes nyelvészet, mesterségesintelligencia-kutatás, alkalmazott nyelvészeti ágak stb.
        A nyelvtudomány interdiszciplinárissá válik, s az interdiszciplínák a szövegtanban összegződnek.

Irodalom:



 

 

Előadásvázlatok