ELŐADÁSVÁZLATOK

- SZÖVEGTAN -

Dr. Vass László

6. MONDAT (SENTENCE ) vs MEGNYILATKOZÁS (UTTERANCE)

        Nem terminológiai kérdés csupán. A megnyilatkozás nem egyszerűen mondat, hanem mindenekelőtt:

(a) konkrét és kimondott/leírt mondat;
(b) olyan parole/performancia jelenség, amely egyértelműen nem is azonosítható
      mindig a mondatnak tartott egységgel;
(c) szinonimájaként a szövegmondat terminus használatos.
        HARRIS (1973.):
„A megnyilatkozás egy személy (egyén) beszédének azon szakasza, amely előtt és után a beszélő szünetet tart (csöndben van).”
        A grammatikai szabályok által megkonstruálható „szabályos” mondat és a kimondott/leírt közti különbségeket fejezi ki az „új” terminus technikus, az előbbi számára meghagyva a hagyományos mondat, illetőleg felvéve a rendszermondat elnevezést, az utóbbit pedig megnyilatkozásnak (utterance-nak), szövegmondatnak nevezve.

        A generatív grammatika tette világossá azt a különbséget, ami a beszéd közben létrejött konkrét mondatok szerkezete és e konkrét mondatszerkezetek esetlegessége mögötti szabályszerűség között fennáll.

Mondat és megnyilatkozás

1. A hangzás szintje:

    mondat: fonémák és prozodémák sora (prozodémák: a mondat grammatikai
                  szabályaihoz tartozó prozódiai sémák);
    megnyilatkozás: a fonémák és prozodémák egyéni és ad hoc realizációi a
                  beszédben/írásban.
2. A jelentés szintje:
(a) mondat: különböző (lexikológiai, szintaktikai, pragmatikai) okból lehet
                   többértelmű;
     megnyilatkozás: a konkrét beszédhelyzetben egyértelművé válik;
(b) mondat: a beszédaktus szempontjából csak potenciálisan értékelhető;
     megnyilatkozás: a konkrét beszédhelyzetben illokúciós (cselekvés jellegű)
                  értéket kap;
(c) mondat: a mondatban „üres” morfémák (deiktikus és anaforikus névmások)
                  lehetnek;
     megnyilatkozás : az üres morfémák tartalmasakká válnak, ezáltal is lehetővé
                  válik a referenciális jelentés;
(d) mondat: a mondat jelentése a lexémák szótári jelentésének a kapcsolatából
                  (és csak ezekből) áll elő;
     megnyilatkozás: a mondatot alkotó lexémakapcsolatok jelentése a szövegből
                  és a kommunikációszituációból kiegészül;
(e) mondat: a mondat jelentése csak a verbális jelek kapcsolatából áll elő;
     megnyilatkozás: a mondat jelentése a prozódiai és a paralingvisztikai
                 elemekkel (gesztus, mimika stb.) kiegészül.
3. A morfoszintaktikai struktúra szintje
    mondat: teljes struktúra;
    megnyilatkozás:
(a) teljes struktúra;
(b) hiányos struktúra;
(c) többletsrtuktúra;
(d) tagolatlan megnyilatkozás (például egyszavas megnyilatkozások,
     mondatszók, köszönésformulák, az udvariassági formulák stb.);
(e) szabálytalan (hibás) struktúra.
4. Az aktuális tagolás szintje
  mondat: semleges;
  megnyilatkozás: téma – réma struktúra (szórendi, prozódiai elemekkel).
Irodalom:


 

Előadásvázlatok