Voigt Vilmos
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Folklore Tanszék
voigtbudapest@gmail.com

Paintings by two apes: Böbe and Misi (in Hungary)

A female chimpanzee from Africa has arrived to the Veszprém zoo in October 1963. Director László Kasza soon started with a program of teaching her to draw with color paints on black cardboard sheets. Hungarian broadcast and public communication followed the achievement with regular interest, and the „artist” (named as Böbe, a derivation from Elisabeth) was in fact a most popular figure in Hungarian mass media. A scholarly description of her paintings however was never finished. As far as we can know, Böbe was painting from 19th July 1967, to 10th February 1970. Böbe died on 20th October 1970. After the retirement of the Veszprém zoo director, the interest in Böbe’s work was lost.

On 30th September 1990, in honor of Thomas A. Sebeok’s 70th birthday, an international congress, „Symbolicity” was hold in Budapest, and we decorated the lecture room with the Veszprém ape paintings. We knew of about seventy ape paintings, only with few data about them. I made a „catalogue” of the paintings, classifying the items by formal and practical principles: dots, secondary forms of dots, bars, secondary forms of bars, circles, secondary forms of circles, secondary forms of triangles, squares, free compositions, hard cardboard compositions, compositions on both sides of the cardboard, horizontal action pictures, vertical action pictures, larger pictures. While arranging the paintings for the Budapest exhibition, I found 5 pictures out of different style. While opening the frames, it became clear that another Veszprém ape, Misi (from Michael) was their artist. All the five pictures were made in March 1971. There was no previous written reference in Hungary on Misi’s activity

I published some articles in international semiotic publication about Böbe and Misi, but no summarizing study. Between December 1999 and January 2000 the Budapest zoo organized an international symposium on Animal Art, where I spoke about the two Veszprém chimpanzees. Dr. Kasza spoke about his experiments and there are some color pictures by Böbe. (See: Animal Art, edited by Miklós Persányi, Budapest, 2003. 27-32, 50-53, 77-79.)

Zooikonológia: állatszimbolika Cesare Ripa emblémás könyvében

Vígh Éva
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Olasz Tanszék
eva.vigh@libero.it

A fauna reneszánszkori ikonográfiája és ikonológiája minden bizonnyal az újkori állatszimbolika leglátványosabb fejezete. Az ókori irodalomban és természetrajzokban szereplő állatok a Biblia és a középkori bestiáriumok értelmezésével kiegészítve kerültek az emblémás könyvek lapjaira, és a szimbolikájuk alkalmazása a kor művészetében és irodalmában egyaránt jelzi a kép és a verbális üzenet összetartozását. A reneszánsz kor szimbolikus gondolkodásának reprezentatív summája, Cesare Ripa, először 1593-ban megjelent Iconologiája az egyik legsikeresebb és a legtöbbször kiadott emblémás könyv lett Európában. Az előadás Ripa zooikonológiáját veszi górcső alá a hagyományokat felhasználó és fesztelenül vegyítő, de új szimbolikát is bátran alkotó eljárások bemutatásával. Ripa e munkamódszerének igazolásaként az előadás az emberi megismerés/érzékelés (pl. az öt érzék) zoomorf analógiás rendszeréhez kapcsolódó állatszimbolika megnyilvánulási formáit elemzi.

Bogáncstól (Batyun át) Beastig – a puli mint érték

interkulturális térben

Vesszős Balázs

Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola

vesszosbalazs@gmail.com

Gyermekkorunk kutyahőse Bogáncs, a puli, aki első osztályos olvasókönyvünk szereplőjeként elkísért bennünket az olvasás- és írástanulás rögös útján. Kiegyensúlyozott, motivációt sugalló megjelenése kétségtelenül ösztönzőleg hatott ránk. Az azóta eltelt évtizedekben mindvégig pulink volt otthon. Tizenegy éve él velünk Batyu, egy csodálatos fehér puli, s általa folyamatosan figyelemmel kísérem a fajta megjelenéseit, azt a folyamatot, ahogyan egy „egyszerű” pásztorkutyafajta a legkülönfélébb formákban jelenik meg és pozitív jellemével hódítja meg a világot. Ennek a fajtának a megnevezése, a „puli” szó nyelvészeti kutatások alapján a sumer „abaly” szóból származik, amely hétezer éve „értéket” jelent (Arany Csaba 1998). A puli az egykori pásztorok világától modern korunkig olyan folyamatosan megújuló értéket hordoz, amely kincsként szolgál a vidéki és városi emberek számára egyaránt. Előadásomban arra keresem a választ, hogy őseink vándorlása során a Kárpát-medence területére került eb milyen értéket képvisel kultúránkban és ennek az értéknek milyen szemiotikai szempontból értékelhető megnyilvánulási formulái vannak nemcsak a magyar kultúrában, hanem az interkulturális térben is.