Újváriné Illés Mária
Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar
u.illesmaria@gmail.com

Pillangók és kígyók. Állatok megjelenítése
az európai zenetörténet egyes alkotásaiban

Az európai zenetörténetben attól kezdve találkozhatunk az állatok különböző típusú, célú és jelentésű ábrázolásával, megjelenítésével, amióta a világi zene ma is érthető lejegyzésre került, azaz röviden a dallamot, ritmust rögzítő kottaírás megjelenésétől. Az állatoknak vagy a hangját vagy a mozgását képes utánozni a zene. Az előbbi magától értetődőbb, mivel a zene természetesen hangokkal operál, de a mozgásutánzás is gyakran előfordul a zeneművekben. Az előadás néhány korai programzenei példa bemutatása után a 19. századi zenetörténet nevezetes műalkotásaiból kiemelt állatszimbólumokkal foglalkozik. Különösen a pillangó és a kígyó/csúszómászó mozgásutánzó zenei típusait és jelentéskörét, ezekkel rokon zenei toposzokat állítja fókuszba. Saját korukban hogyan gazdagították jelentéssel ezek a zenei típusok a hangszeres vagy akár az énekes zenét? Vajon ma érthető-e a zenehallgató, zenekedvelő számára e zenei mozzanatok jelentése? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ, elsősorban zeneművek ismertetésén, elemzésén és meghallgatásán keresztül.

A holló szimbolikája – a hollófélék kognitív képességei

Ujfalussy Dorottya Júlia

Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszék,

MTA Összehasonlító Etológia Kutatócsoport

ujfalussydori@gmail.com

A holló mint szimbólum már a legkorábbi emberi kultúrákban is megjelenik. Megítélése meglehetősen kettős, egyfelől a halál és pusztulás madara, másfelől közvetítő föld és ég között, üzenetek közvetítője, istenek megtestesülése, a bölcsesség hordozója. A legtöbb mitológiában kulcsszerepe van a világ keletkezésében, az emberiség megtelepedésében a frissen keletkezett világban. A magyar történelmi szimbolikában a hollónak egyértelműen pozitív szerepe van, ami valószínűleg kelet-ázsiai motívum. A mítoszok és legendák általában az ősi kultúrák képviselőinek széleskörű természetismeretét tükrözik. A hollófélék és varjúfélék a recens folklórban általában, mint eszes, ravasz lények jelennek meg. Az elmúlt néhány évtizedben a kognitív etológia érdeklődése is a hollók és rokonaik felé fordult. A kutatók elkezdtek utánajárni, vajon van-e tudományos alapja a hollók intelligenciája anekdotikus, ám általánosságban nagyon pozitív megítélésének. Az immár több évtizedes kutatómunka során kiderült, hogy a hollók és rokonaik (néhány papagájfajhoz hasonlóan) a főemlősökéivel összevethető kognitív képességeket mutatnak. Ezeknek a vizsgálatoknak az áttekintésével képet kaphatunk a hollók (és rokonaik) kognitív képességeiről, amelyek talán részben magyarázzák ősi szimbolikus jelentőségüket.

T. Molnár Gizella
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Felnőttképzési Intézet
molnarg@jgypk.szte.hu

Címerállatok eltűnése és feltűnése. Címerek és konstruált emlékezet

A címerállatok szerepe s annak tanulmányozása a címerek európai feltűnése óta a heraldika fontos részét képezi. Bár a címerhasználat kialakulása – állati szimbólumokkal, vagy azok nélkül – a nemességhez kapcsolódott, a nemesi címerek elterjedését követően hamarosan megjelentek a városcímerek, a céhek címerei, majd a falvak címerei, de az egyes polgárok, a lassan kialakuló intézmények (pl. iskolák) is címert készíttettek maguknak. Sőt, a módosabb parasztok és a népi közösségek is címert kezdtek használni. A címer a közösségek esetében gyakran utalt azok jellegzetességeire, létrejöttük körülményeire, és az összetartozást, a közösségi identitást is szimbolizálta, s mint ilyen a polgárosodás korában is fennmaradt, sőt napjainkban is jelentősége van. A címerhasználat a 12. században Nyugat-Európában jelent meg, s terjedt – a feudális berendezkedéssel együtt – Kelet felé és Magyarországra is, és bár késve, de hasonlóan fejlődött. Azonban a címerek magyarországi használatának (és vele együtt a heraldika tudományának) a története a 20. században eltér az általános európai trendtől. Ahogyan a címerhasználat és a címerek története végigkíséri az európai társadalom változásainak történetét – lenyomatot hagyva a teljes szellemi életben – úgy a magyarországi történeti, társadalmi, politikai változások is befolyásolták a hazai címertörténet alakulását. A közigazgatás, s ezzel összefüggésben a címerhasználat folyamatos módosulását különösen meghatározták a politikai változások, s a nyomukban változó identitáskonstrukciók. Az előadás ezeket az átalakulásokat követi nyomon a kiegyezéstől napjainkig Szeged város és Csongrád megye címereinek példáján.