A társadalmi környezetét tekintve a sportturizmus fejlődésében a globális trendek érvényesülnek. A sport és a turizmus is világot átfogó, globalizálódott társadalmi-kulturális aktivitássá vált. Mindkettő a „szabadidőiparhoz" kapcsolódik és pozitív hatással van a gazdasági fejlődésre. A sport hozzájárulása a GDP-hez 1-2%, a turizmusé 4-6%. A turizmus növekedése (több mint évi 7%) napjainkban megelőzi az olajipart és az autógyártást is. A sportturizmus növekedése ennél is gyorsabb, 10% körüli volt (Hudson, S. 2003). Ugyanakkor nem csak az sporttal kapcsolatos utazások száma, azok térbeli kiterjedése is nő. Egy tanulmány szerint (É-Amerikai szövetségi Turizmushivatal, 1997) a sport az összes turizmusbevétel 32%-át adja.

A nemzetközi turista érkezések száma és a bevételek robbanásszerűen növekedtek az utóbbi 50 évben.  WTO adatai szerint, ha a gazdasági növekedés 4% fölé kerül, a turizmus ennél is jobban teljesít. Ha 2% alá, akkor még annak is alatta marad. Következésképpen a turizmus akkor hanyatlik, ha a küldő országok küzdenek válsággal és általában nem akkor, mikor a befogadók (l. 2010 nyara Görögország).

A sport és a turizmus egyaránt ezer szállal kapcsolódik a globális gazdasághoz. Az európai országok fogyasztási kiadásaik 2 %-át fordítják sportra (pályabérletek, sportszervásárlások, klubtagsági díjak. A hazai arány ennek egytized része! A sportszergyártásból azok a sportágak profitálnak legtöbbet, melyek az él- és tömegsport űzésére egyaránt alkalmasak (pl. labdarúgás, futás, síelés, kerékpár) (pl. márkás és divatos funkcionális ruházat, sportszerek). A sportáruházak, szakboltok egyre szélesedő választékkal várják a sportturistákat.

A rangos elitversenyek (pl. Forma-1, Tour, Vuelta, Giro, Bajnokok Ligája, Grand Slam tornák, VB-k, olimpiák) és a nagy tömegversenyek - ahol élversenyzők és amatőrök együtt versenyeznek (pl. New York City Maraton, Hawaii Ironman, északi sífutó versenyek) a média kitüntetett figyelmének köszönhetően komoly hasznot hozó gazdasági vállalkozásokká váltak. A sportturizmus fellendülését a televíziós közvetítésekben rejlő hatalmas üzlet eredményezte, amit a sporttudósítások robbanásszerű fejlődése követett. Eleinte az általános sportlapok rádiós és televíziós adások és a sport csatornák (pl. Eurosport, Sport TV) jelentek meg, majd később a tematikus sportlapok és a - sok esetben fizetős - sporttévé-csatornák robbanásszerűen fejlődő látványértékkel (Kiss 2013).

A híres helyszínek, a sport „szentélyei" is jelentős bevételt hoznak: pl. Olimpiai Múzeum (Lausanne), Basketball Hall of Fame (Springfield, USA), Wembley, Wimbledon. Mindamellett élénk tendencia, hogy a legsikeresebb, legnépszerűbb klubok stadionjait tulajdonosaik turisztikai attrakcióvá teszik (Puczkó és Rátz 2011). Ez egyrészt a klub rajongói, látogatói számára létrehozott kiállítások, múzeumok, ajándékboltok létrehozását, másrészt a szabadidő eltöltést támogató helyi szolgáltató funkciók bővítését (multifunkciós „plázák" építését) jelenti.

Általánosságban elmondható, hogy az élsport a nézőkből, rajongókból húz hasznot, míg a szabadidősportban a résztvevők jelentik a potenciális piacot. A sportturizmus a globális turizmus-piacból több mint 10%-kal részesedik.