A fej tartalmazza a központi idegrendszer legfontosabb részét, az agyat, valamint a legfontosabb érzékszerveket.  Éppen ezért sérüléseit mindig komolyan kell venni, mivel számos esetben jöhet létre súlyos állapot, vagy akár halál. Fejsérüléssel szinte bármilyen, aktív, dinamikus mozgásformákkal bíró sportágak esetében kell számolni. Elsősorban kontakt sportok, labdajátékok, technikai sportok kapcsán találkozunk vele. Bár sokféle csoportosítás létezik, sportorvosi szempontból alapvetően két kategóriát különböztetünk meg: a könnyű fejsérüléseket, (itt nem kell számolni komoly veszéllyel) és a súlyos fejsérüléseket (ezeket nagyon komolyan kell venni, mivel fatális kimenetel is lehetséges). Mivel a két csoport egyértelmű elkülönítése nemcsak a helyszínen, hanem még komoly diagnosztikai háttér igénybe vételével sem mindig egyszerű, tanácsos a legkisebb gyanú esetén is sürgősségi-traumatológiai ellátóhelyre szállítani a sérültet, ahol adottak a feltételek a komplex diagnosztikára és ellátásra.

Fejsérültek vizsgálata:

Megtekintés: Látható sérülés, deformitás megfigyelése. Zavart tudatra utaló beszéd vagy viselkedés észlelése.

Fizikális vizsgálat: Tapintással érzékeny pontokat, kóros mozgathatóságot keresünk.

Neurológiai alapvizsgálat: Elsősorban az agyidegkör, sensorium, motorium ellenőrzése fontos. Főleg az intracraniális nyomásfokozódás tüneteire fókuszálunk.

Képalkotó vizsgálatok: A koponya röntgen még speciális kiegészítő felvételekkel is csak kevéssé informatív.  Egyedül törés kimutatására alkalmas, arra is csak korlátozottan.

CT: Intracraniális sérülés gyanújakor alapvető vizsgálat. Mind az agykoponya, mind az arckoponya törések diagnosztikájában jóval hasznosabb a hagyományos röntgennél.