V.4.1 Klinikai genetika
Az LQTS a szív ioncsatornáinak betegsége. Ezidáig mintegy tizenhárom, főként kálium, nátrium és kalcium csatornát kódoló gén érintettségét mutatták ki LQTS okaként. Az érintett gének alapján LQT alcsoportokat határozunk meg (9. táblázat).
|
LQTS locus |
Lokalizáció |
Érintett gén |
Érintett ioncsatorna |
|
LQT1 |
11p15.5 |
KCNQ1 (KvLQT1) |
kálium (IKs) |
|
LQT2 |
7q35-36 |
KCNH2 (HERG) |
kálium (IKr) |
|
LQT3 |
3p21-24 |
SCN5A |
nátrium (INa) |
|
LQT4 |
4q25-27 |
ankyrin B (ANKB) |
|
|
LQT5 |
21q22 |
KCNE1 (minK) |
kálium (IKs) |
|
LQT6 |
21q22 |
KCNE2 (MiRP1) |
kálium (IKr) |
|
LQT7 |
13q22 |
KCNJ2 |
kálium (Kir2.1) |
|
LQT8 |
12p13.3 |
CACNA1C |
calcium (ICa) |
|
LQT9 |
3p25 |
caveolin-3 (CAV3) |
|
|
LQT10 |
11q23.3 |
SCN4B |
nátrium (INa) |
|
LQT11 |
7q21.2 |
AKAP9 |
|
|
LQT12 |
20q11.21 |
SNTA1 |
|
|
LQT13 |
11q24.3 |
KCNJ5 |
kálium (Kir3.4) |
9. táblázat. Hosszú QT szindrómát (LQTS) okozó gének és főbb jellemzőik.
A receszíven öröklődő és a QT megnyúlás mellett veleszületett süketséggel jellemzett Jervell-Lange-Nielsen szindróma (JLNS) ill. az autoszomális domináns Romano-Ward szindróma (RWS) mellett az LQTS további két szindróma asszociált formája ismeretes. Az egyik az Andersen-Tawil szindróma (ATS, LQT7), melyet a KCNJ2 gén mutációi okoznak és klinikailag több szervrendszert érintő ioncsatornabetegség jellemzi, periodikus paralízissel, kamrai arrhythmiákkal valamint faciális és vázizom dysmorphiával. A másik a Timothy szindróma (TS, LQT8), melyet a Ca++ csatorna alfa alegységét kódoló CACNA1 gént érintő mutációk okoznak, és szintén több szervrendszert érintően malignus arrhyhmia, veleszülett szívanomália, immun deficiencia, intermittáló hypoglyaemia, syndactilia, kognitív eltérések, autizmus formájában manifesztálódhat.