V.4.2 Molekuláris genetika

Az LQTS-t okozó gének többsége a szív egyes kálium, nátrium és kalcium ioncsatornáit felépítő fehérjéket kódol, ezek szerint az LQTS a szív ioncsatornáinak betegsége. A KCNQ1 és KCNE1 gének a kifelé irányuló, egyenirányító lassú kálium (IKs) csatornát; a KCNH2 és KCNE2 gén a kifelé irányuló, egyenirányító gyors kálium (IKr) csatornát, az SCN5A gén a szív nátrium csatornáját (INa) kódolja. Az mutációk által érintett IKs és IKr ioncsatornák strukturális vagy funkcionális károsodása a repolarizáló, kifelé irányuló K+ áramot késleltetik, míg az SCN5A gén mutációi a szívizom depolarizációját elindító Na+ csatorna késői inaktiválódását és újranyílását okozzák. Mindezen eltérések hatására a szívizom repolarizációja megnyúlik, ami az EKG-n a QT szakasz meghosszabbodásában jelentkezik. A megnyúlt repolarizáció celluláris szinten ún. korai utódepolarizáció kialakulását teszi lehetővé, mely a kamrai ritmuszavar kialakulásának celluláris elektrofiziológiai triggere.

Az LQTS allélvariánsa a rövid QT szindróma (short QT syndrome, SQTS) melyben az KCNH2, KCNQ1, KCNJ2 ioncsatorna gének mutációit mutatták ki (10. táblázat). Itt a mutációk az ioncsatornák működésénk fokozódásához vezetnek, mely miatt a testfelszíni EKG QT távolsága rövidül (6, 7).

SQTS lókusz

Lokalizáció

Érintett gén

Érintett ioncsatorna

SQT1

7q35-36

KCNH2 (HERG)

kálium (IKr)

SQT2

11p15.5

KCNQ1 (KvLQT1)

kálium (IKs)

SQT3

13q22

KCNJ2

kálium (Kir2.1)

10. táblázat. Rövid QT szindrómát (SQTS) okozó gének és főbb jellemzőik.