VI.1.1. Légzési rezerv, légzési limitáció

Egészséges egyénekben tünethatárolt maximális fizikai terhelés során a légzési tartalékok nem merülnek ki, elegendő ventilációs rezerv marad még akkor is, amikor teljes kimerültség érzete miatt ér véget a terhelés Ennek numerikus jellemzésére a VEmax/MVV arányt használjuk, ahol az MVV (maximális akaratlagos ventiláció) az egyén maximális légzési kapacitását jelzi, melyet a terhelés előtt mérünk meg. A mérés történhet direkt és indirekt módszerrel. A direkt MVV manőver során az egyén maximális amplitúdóval és frekvenciával légzik 12 mp-ig a spirométerbe, és a kilégzett térfogat 1 percre extrapolált értéket (L/min) adja meg a program. Mivel a módszer erősen kooperáció függő, gyakran használják a közvetett módszert a FEV1 x 40 becslés alapján, ahol FEV1 a forszírozott kilégzési vitálkapacitás (FVCex) manőver során az első másodpercben kifújt térfogatot jelenti. Ez egészségesekben jól korrelál a direkt MVV értékével. Rossz kooperáció vagy extrém obesitás esetén a direkt MVV kevesebb az indirekt módon mért értéknél.

Normál középkorú egyéneknél progresszív terhelés során a VEmax/MVV értéke 70% körül volt, vagyis a légzési rezerv 30%. Abszolút értékben (MVV - VEmax) a légzési rezerv átlagosan 30-40 L/min. Wasserman szerint légzési limitáció esetén ez a tartalék kevesebb mint 11 L/min. Sportolókban vagy extrém magas állóképességgel rendelkezőkben, akik motiváltak a magas teljesítmény elérésére a terheléses vizsgálat során, ennél kisebb értékek is előfordulhatnak.