Valamennyi légvétel során a levegő egy része nem éri el az alveoláris zónát és így nem vesz részt a gázcserében. Ez a konduktív légutakban lévő levegő az anatómiai holttér, ami 150-200 ml térfogatú, vagy a nyugalmi légzési térfogat 30%-a, összetétele megegyezik a környezeti levegőével, de attól eltérően vízpárával telített. A nyugalmi V_T 500 ml-éből kb. 350 ml jut el és keveredik az alveoláris levegővel. Ez nem azt jelenti, hogy csak 350 ml jut az alveolusokba minden légvételnél, hanem azt, hogy az oda eljutó fél liter levegőből csak 350 ml a friss környezeti komponens. Ez kb. hetede az alveolusokban lévő teljes levegőnek. Ez a kicsi és látszólag jelentéktelen alveoláris ventilácó kivédi a drasztikus változásokat az alveoláris levegő összetételében és biztosítja az artériás vérgázértékek állandóságát a teljes légzési ciklus alatt.

A percvetiláció nem mindig tükrözi az aktuális alveoláris ventilációt (1. táblázat). Szapora, felületes légzés ugyanolyan V_E mellett eltérő V_A-t eredményez, míg lassú, de mély légzéssel magasabb V_A érhető el. A gázcsere szempontjából az alveoláris ventiláció mértéke a meghatározó.

1. táblázat: Kapcsolat a légzési minta, a percventiláció és az alveoláris ventiláció között