VIII.10. A izom hoszúság-feszülés összefüggései:

A kontrakció egyaránt jelentheti a hossz és/vagy a feszülés változását. A vázizomrostok aktiválásának eredményeként állapotuk két véglet között változhat.

Izotóniás kontrakció esetén a megrövidülésnek nincs akadálya, az tehát változatlan, állandó feszülés mellett következik be (pl súly felemelése elméleti síkon). Az izom hossza rövidül, feszülése nem változik. A soros elasztikus komponens nyúlását annak csekély volta miatt elhanyagoljuk, azonban izotóniás kontrakció önmagában tisztán nem fordul elő a szervezetben.

A másik szélsőséges esetben a kontrakció ereje nem elegendő a megrövidülés akadályának leküzdéséhez, így au izometriás kontrakció esetén az izom hossza változatlan, feszülése nő. (túl nagy súly emelése, antigravitációs izmok működése alaphelyzetben, egyensúly biztosítása, fizikai munkavégzés nincs az elmozdulás hiánya miatt).

Auxotóniás kontrakcióról a két fenti eset kombinációjakor beszélhetünk (pl súly felemelése a gyakorlatban). A súly megmozdításáig izometriás, utána majdnem tökéletesen izotóniás a kontrakció.

Speciális kontrakció az excentrikus izomműködés, ahol az izom hosszá nő, feszülése nem változik. Bár az excentrikus izomműködéskor a fizikai munkavégzés negatív, és ilyenkor az izom nem a klasszikus fiziológiai úton működik, az életben az auxotóniás kontrakcióval összemérhető gyakorisággal fordul elő (pl egy súly leengedése, lépcsőn lefelé járás). Ilyenkor az izom a passzív megnyúlás lassításán dolgozik. A nem-fiziológiás (rövidülés) működés miatt sokkal gyakoribbak az izom (mikro)sérülései, lásd még az izomláz részben.

Amennyiben sorozatingerléssei váltunk ki izomrángásokat, az ingerlési frekvencia növelésével az egyes kontrakciók egyre inkább egymásra rakódnak (összeolvadnak, inkomplett tetanusz). Amikor a sorozatingerlés frekvenciája olyan nagy lesz, hogy az egyes kontrakciók hamarabb aktiválódnak, mint ahogy a megelőző kontrakció eléri maximumát, egyes rángások már nem is különíthetők el (komplett tetanusz).