Az izomszövet az egészséges felnőtt ember (férfi) testsúlyának kb. 40-45%-át teszi ki. A pontos értéket nagyban befolyásolják különféle tényezők, ezek közül az edzettség és a nem szerepe közismert (a férfiak vázizomzata általában fejlettebb, ennek fő oka a hím nemi hormonok anabolikus hatása lásd tesztoszteron, mint dopping). Az emberi szervezetben az izomszövet különleges képessége a kontrakció, és az ezzel kapcsolatos funkciója: a mozgás. Ezért a legtöbb izom egy vagy több ízületet áthidalva két különböző csonton tapad. A kontrakcióhoz az izomszövet kémiai energiát használ fel, és azt 40-50%-os hatásfokkal mechanikai energiává alakítja, a többi hő formájában szabadul fel. Felnőtt emberi szervezet nyugalmi helyzetében ez az izom a szervezet által termelt össz-ATP-nak ~30%-át használja fel. Intenzív testi igénybevételnél (pl. gyors futás) ez az érték 85%-ra emelkedik. Az izomsejtekben más sejtekhez hasonlóan minden általános anyagcsere folyamat lejátszódik.

Funkcionálisan és morfológiailag az izomszövet három fő típusát különböztetjük meg:

Az egyes izomtípusok (morfológiai és funkcionális eltéréseik ellenére) izom jellegű funkciója egységesen a kontrakció-relaxáció cikluson keresztül valósul meg.

Az izom motoros egysége az egy mozgató neuron és az általa innervált rost. A szívizomban hiányzik a mozgató egységek funkcionális tagozódása. Mivel a szívizmon az egész ingerület szétterjed, mindig "minden vagy semmi" reakció jön létre. A simaizom különálló izomsejtekből áll. Membránpotenciálja ritmikusan, csekély amplitúdóval és frekvenciával változik, ez jellegzetes kontrakciót hoz létre.

A későbbiekben a (harántcsíkolt) vázizom működéséről lesz szó.