A harántcsíkolt izmok kifejlett állapotukban köteges képződményeket alkotnak. Felépítő egységük az izomrostok, melyek lefutása, elrendeződése nagyrészt az anatómiai helyzettel, erőkifejtéssel, rövidülési képességgel függ össze. A rostok tömegét nagyrészt a kontraktilis apparátust tartalmazó miofibrillumok képezik. Ezen kívül felismerhetők a szarkolemma alá szorult sejtmagok, a szarkatubuláris rendszer elemei, a mitokondriumok, glikogénszemcsék Ezek mennyisége, eloszlása jól tükrözi az izomrost kontrakció sebességét, anyagcserejellegét és az aktuális tápláltsági állapotot is. A miofibrillumok képezik a szinkronizált kontrakció megvalósulásának szupramolekuláris rendszerét. Világosan mutatják a harántcsíkolatot, amely a két keskeny elektrondenz Z vonal között, szarkornerenként az alábbi részleteket mutatja: csekély elektrondenzitású ½ izotrop I sáv, az erősebben elektrondenz anizotrop A sáv, melynek közepén a világosabban festődő H sáv található. Nagy felbontású elektronmikroszkópos képeken felismerhető, hogy az A sávban az ún. vastag filamentumok helyezkednek el. Az I sáv két fele, a Z membránhoz kapcsolódó, két szomszédos szarkomerbe nyúló vékony filamentumrendszert tartalmazza. A vékony filamentumok benyúlnak a vastag filmentumok közé, és a H zóna határán érnek véget. Keresztmetszeti elektronmikroszkópos képen az I sávban a vékony filamentumok hexagonális szabályos rendszere, a H zónában a vastag filamentumok trigonális rendszere látszik. Az A sáv legsötétebb festődésű szakaszán a hexagonális és a trigonális rácspontok szabályos szuperpozíciója látható. Az ultrastruktúra tökéletes megőrzése mellett ebben a sávban felismerhetőek a vastag és vékony filamentumok között húzódó kereszthidak is.