A holló szimbolikája – a hollófélék kognitív képességei

Ujfalussy Dorottya Júlia

Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszék,

MTA Összehasonlító Etológia Kutatócsoport

ujfalussydori@gmail.com

A holló mint szimbólum már a legkorábbi emberi kultúrákban is megjelenik. Megítélése meglehetősen kettős, egyfelől a halál és pusztulás madara, másfelől közvetítő föld és ég között, üzenetek közvetítője, istenek megtestesülése, a bölcsesség hordozója. A legtöbb mitológiában kulcsszerepe van a világ keletkezésében, az emberiség megtelepedésében a frissen keletkezett világban. A magyar történelmi szimbolikában a hollónak egyértelműen pozitív szerepe van, ami valószínűleg kelet-ázsiai motívum. A mítoszok és legendák általában az ősi kultúrák képviselőinek széleskörű természetismeretét tükrözik. A hollófélék és varjúfélék a recens folklórban általában, mint eszes, ravasz lények jelennek meg. Az elmúlt néhány évtizedben a kognitív etológia érdeklődése is a hollók és rokonaik felé fordult. A kutatók elkezdtek utánajárni, vajon van-e tudományos alapja a hollók intelligenciája anekdotikus, ám általánosságban nagyon pozitív megítélésének. Az immár több évtizedes kutatómunka során kiderült, hogy a hollók és rokonaik (néhány papagájfajhoz hasonlóan) a főemlősökéivel összevethető kognitív képességeket mutatnak. Ezeknek a vizsgálatoknak az áttekintésével képet kaphatunk a hollók (és rokonaik) kognitív képességeiről, amelyek talán részben magyarázzák ősi szimbolikus jelentőségüket.

T. Molnár Gizella
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Felnőttképzési Intézet
molnarg@jgypk.szte.hu

Címerállatok eltűnése és feltűnése. Címerek és konstruált emlékezet

A címerállatok szerepe s annak tanulmányozása a címerek európai feltűnése óta a heraldika fontos részét képezi. Bár a címerhasználat kialakulása – állati szimbólumokkal, vagy azok nélkül – a nemességhez kapcsolódott, a nemesi címerek elterjedését követően hamarosan megjelentek a városcímerek, a céhek címerei, majd a falvak címerei, de az egyes polgárok, a lassan kialakuló intézmények (pl. iskolák) is címert készíttettek maguknak. Sőt, a módosabb parasztok és a népi közösségek is címert kezdtek használni. A címer a közösségek esetében gyakran utalt azok jellegzetességeire, létrejöttük körülményeire, és az összetartozást, a közösségi identitást is szimbolizálta, s mint ilyen a polgárosodás korában is fennmaradt, sőt napjainkban is jelentősége van. A címerhasználat a 12. században Nyugat-Európában jelent meg, s terjedt – a feudális berendezkedéssel együtt – Kelet felé és Magyarországra is, és bár késve, de hasonlóan fejlődött. Azonban a címerek magyarországi használatának (és vele együtt a heraldika tudományának) a története a 20. században eltér az általános európai trendtől. Ahogyan a címerhasználat és a címerek története végigkíséri az európai társadalom változásainak történetét – lenyomatot hagyva a teljes szellemi életben – úgy a magyarországi történeti, társadalmi, politikai változások is befolyásolták a hazai címertörténet alakulását. A közigazgatás, s ezzel összefüggésben a címerhasználat folyamatos módosulását különösen meghatározták a politikai változások, s a nyomukban változó identitáskonstrukciók. Az előadás ezeket az átalakulásokat követi nyomon a kiegyezéstől napjainkig Szeged város és Csongrád megye címereinek példáján.

Az ikonikus jelek fajtái és jelentőségük az állati jelképek kutatásában.

A szemiotikai elemzés módszere VII.

Szívós Mihály

MTA TKI

szivosml@yahoo.de

Az előadás egyik fő célja az ikonikus jelek fajtáinak bemutatása olyan írásjelek példáján, amelyek eredetileg állatfigurák nyomán készültek. Ez a nagyon korai fejlődési fázis mind az ókori egyiptomi írásnál, mind pedig a régi kínai írásnál megtalálható volt. Annak ellenére, hogy a nagy távolság miatt a kölcsönhatásokat ki lehet zárni, e vonatkozásban közös fejlődési vonások mutatkoztak a két írásrendszerben. A két példasor tehát bepillantást enged az írástörténet legizgalmasabb fejezeteibe. A példákon keresztül meg lehet világítani az ikonicitás változatait és a bemutatott példák esetében a formaváltozások révén előálló jelentésváltozásokat is.

Az előadás másik fő célja – az előbbi témához szorosan kapcsolódóan – az ikonikus jeltér fogalmának bemutatása. Ha szélesebb körű jelfolyamatokat kívánunk elemezni vagy bemutatni, akkor feltétlenül szükségünk van a jeltér fogalmára, amely a szemiotikában olyan körülhatárolható térrészt jelöl, ahol jelentős számban vannak jelen jelviszonyok. Az ikonikus jeltér ikonikus jeleket eredményező jelviszonyok kialakulását támogatja.

Végül az előadás módszertani összefoglalással zárul, amely rávilágít arra, hogy a tárgyalt szemiotikai kategóriák hogyan használhatók a hasonló tematikájú szemiotikai elemzésekben.