olasz szemiológus, író, irodalomkutató
(1932 – 2016)

Olasz szemiotikus, író, irodalomkutató, a Bolognai Egyetem szemiotikaprofesszora. Pályáját a Torinói Egyetemen kezdte, ahol középkori irodalmat és filozófiát tanult, majd tanított. Mellette újságírással foglalkozott, művészeti cikkeket publikált, s avantgárd írókat és művészeket gyűjtött maga köré. Érdeklődése fokozatosan az irodalomelmélet és a jeltudomány, a szemiotika felé fordult. 1962-ben megjelentette nagy hatású könyvét A nyitott művet. Eco átveszi C. Lévi-Strauss és R. Jacobson strukturalista elméletének és Saussure strukturalista nyelvészetének alapjait, de ugyanakkor velük ellentétes véleményt fogalmaz meg a jelentéssel kapcsolatban: szerinte az nem a struktúra terméke, hanem az olvasó (hallgató) aktív értelmező tevékenysége hozza létre, melynek során az olvasó ún. „lehetséges szavakat” és „kereteket” (szituációkat, cselekménysorokat) helyez a szövegbe. Eco minden kulturális jelenséget a szemiotika tárgyának tekint. 1976-os A szemiotika elmélete című műve kísérlet a kommunikáció vizsgálata módszertanának kidolgozására. A Kant és a kacsacsőrű emlős című műve azt vizsgálja, hogy az észlelés mennyire függ kognitív illetve nyelvi képességeinktől. Eco nevét a széles közönség körében regényei tették ismertté, különösen az első, talán a legsikeresebb, A rózsa neve című, amely egy középkori kolostorban játszódó, több műfajt és értelmezési síkot vegyítő intellektuális detektívtörténet. Eco regényeiben szemiotikai nézetei irodalmi formába bújtatva jelennek meg. Igazi posztmodern művek: lehet őket olvasni szórakoztató lektűrökként is, de a figyelmes olvasó észreveheti az intertextuális utalásokat, és a középkori történetben megfogalmazott kérdések, ellentmondások korunkbeli párhuzamait.

A rózsa neve magyar kiadásai

A rózsa neve orosz kiadásai

Umberto Eco magyarszági kiadású könyveinek borítói

Umberto Eco oroszországi kiadású könyveinek borítói

 Összeállította: Tóth Szergej

nyelvész, szemiotikus
1931-2013

1969-ig az MTA Számítástechnikai Központja és Nyelvtudományi Intézete munkatársa, 1969-től a Göteborgi, majd a Konstanzi Egyetemen kutató. 1972-től a Bielefeldi Egyetem professzora, 1989-től nyugállományba vonulásáig a Maceratai Egyetemen a nyelvfilozófia professzora volt. Máig ható elmélete, a szemiotikai szövegtan, amelynek magyar nyelvű összefoglalása 2004-ben A szöveg mint komplex jel címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Elméletének alapgondolata, hogy a szövegeket interdiszciplináris módszerek felhasználásával, a humán kommunikáció szemiotikai elméletébe ágyazva, multimediális szemiotikai objektumokként írja le. Alapító szerkesztője volt a de Gruyter Kiadó Research in Text Theory és a Buske Kiadó Papiere zur Textlinguistik című könyvsorozatának, a debreceni Officina Textologica és a szegedi Szemiotikai Szövegtan című kiadványsorozatoknak. A Magyar Tudományos Akadémia 2007-ben választotta külső tagjává.

Tóth Szergej szövege. Elhangzott: az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2013. március 5-én, amikor a pályatársak és a tanítványok búcsúztatták.

Főbb művei (Az Magyar Tudományos Művek Tárában szereplő legjelentősebbnek tartott 10 közlemény)

Petőfi S. János: A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikai-textológiai szövegszemléletbe, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2008, 317.

Petőfi S. János: Multimediális szövegek analitikus megközelítése a szemiotikai textológia elméleti keretében, Balázs Géza – H. Varga Gyula – Veszelszki Ágnes (szerk.:) A magyar szemiotika negyedfél évtized után, Eger, Líceum Kiadó, 2008, 222-232.

Petőfi S. János: A médiumok élő nyelvei és az élőnyelvi kommunikátumok rögzítésére szolgáló reprezentációs nyelvek, Szemiotikai szövegtan 16. Szerk. Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László, Szeged, JGyF Kiadó, 2007, 45-62.

Petőfi S. János: A szövegtani kutatás néhány nyitott kérdése. A szemiotikai textológia elméleti keretének (meta-)metodológiai aspektusaihoz, Szemiotikai szövegtan 15, Szerk. Petőfi S. János, Békési Imre és Vass László, Szeged, JGyF Kiadó, 2006,11-36.

Petőfi S. János: Scrittura e interpretazione. Introduzione alla Testologia Semiotica dei testi verbali, Roma, 2006, Carocci Editore, 274.

Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: A multimediális szövegek megközelítései. Kérdések – válaszok. Bevezetés a statikus ‘verbális elem + kép/diagram/…’-típusú komplex jelek szemiotikai szövegtaná, Budapest, Iskolakultúra Kiadó, 2002, 121.

Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései. Kérdések – válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba, Budapest, 1998, Iskolakultúra Kiadó, 110.

Petőfi S. János: Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. [= Officina textologica, 1.], Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997, 176.

Petőfi S. János: Az explicitség biztosításának feltételei és lehetőségei természetes nyelvi szövegek interpretációjában. A szemiotikai-textológiai értelmező interpretáció néhány aspektusa, Budapest: A MTA Nyelvtudományi Intézete. Linguistica, Series C, 8. 1996, 31-72.

Petőfi S. János: A jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról. A mondatszemiotikától a szövegszemiotikáig (Tanulmányok), Párizs – Bécs – Budapest, Magyar Műhely, 1994, 18-31.

Könyveinek borítói (folyamatban …)

Petőfi S. János Szegeden, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon.
Jelet hagyni. Szemeszternyitó előadások. 2011. február 4.