olasz szemiológus, író, irodalomkutató
(1932 – 2016)

Olasz szemiotikus, író, irodalomkutató, a Bolognai Egyetem szemiotikaprofesszora. Pályáját a Torinói Egyetemen kezdte, ahol középkori irodalmat és filozófiát tanult, majd tanított. Mellette újságírással foglalkozott, művészeti cikkeket publikált, s avantgárd írókat és művészeket gyűjtött maga köré. Érdeklődése fokozatosan az irodalomelmélet és a jeltudomány, a szemiotika felé fordult. 1962-ben megjelentette nagy hatású könyvét A nyitott művet. Eco átveszi C. Lévi-Strauss és R. Jacobson strukturalista elméletének és Saussure strukturalista nyelvészetének alapjait, de ugyanakkor velük ellentétes véleményt fogalmaz meg a jelentéssel kapcsolatban: szerinte az nem a struktúra terméke, hanem az olvasó (hallgató) aktív értelmező tevékenysége hozza létre, melynek során az olvasó ún. „lehetséges szavakat” és „kereteket” (szituációkat, cselekménysorokat) helyez a szövegbe. Eco minden kulturális jelenséget a szemiotika tárgyának tekint. 1976-os A szemiotika elmélete című műve kísérlet a kommunikáció vizsgálata módszertanának kidolgozására. A Kant és a kacsacsőrű emlős című műve azt vizsgálja, hogy az észlelés mennyire függ kognitív illetve nyelvi képességeinktől. Eco nevét a széles közönség körében regényei tették ismertté, különösen az első, talán a legsikeresebb, A rózsa neve című, amely egy középkori kolostorban játszódó, több műfajt és értelmezési síkot vegyítő intellektuális detektívtörténet. Eco regényeiben szemiotikai nézetei irodalmi formába bújtatva jelennek meg. Igazi posztmodern művek: lehet őket olvasni szórakoztató lektűrökként is, de a figyelmes olvasó észreveheti az intertextuális utalásokat, és a középkori történetben megfogalmazott kérdések, ellentmondások korunkbeli párhuzamait.

A rózsa neve magyar kiadásai

A rózsa neve orosz kiadásai

Umberto Eco magyarszági kiadású könyveinek borítói

Umberto Eco oroszországi kiadású könyveinek borítói

 Összeállította: Tóth Szergej