Ha az egyensúlyozó képesség fejlődéséről beszélünk, akkor három fontos szakaszt kell megemlítenünk. Az első szakasz a 4-8 éves korosztály, ekkor még csak lassú javulás figyelhető meg. A későbbiekben a második szakasz a lányoknál a 8-12 éves, a fiúknál a 8-14 éves kort jelenti. Ekkor még nincsenek nembeli különbségek, tehát a lányok és a fiúk teljesítménye együtt halad. A teljesítmény együtt haladása megszűnik 12 éves korban, amikortól a lányok teljesítménye visszaesik és ez az állapot csak később javul, a serdülő kor után. Ilyen jellegzetesség figyelhető meg a 6-17/18 éves gyermekeknél.

Szintén romló tendenciát mutat a lányok egyensúlyozó teljesítménye 12 és 14 éves kor között. A lányok kiteljesedő szélességi növekedése ezzel a szisztematikus visszaeséssel kapcsolatban lehet. A medence szélességének növekedése megszakítja a biomechanikai viszonyokat, ez a növekedés az egyensúlyozó képesség romlásában is szerepet játszhat. A későbbi javuló tendencia, ami 14-15 éves kor után következik be az egyben a serdülőkor végét, a struktúra végleges kialakulását jelenti. Végül a harmadik szakasz következik, amelyben a fiúk jobb teljesítményeket érnek el, mint 18 éves korukban.

A teljesítmény leggyorsabban 8 és 10 éves korban változik, de fontos és jelentősen változik a teljesítmény 11 és 12 éves kor között. A fejlettség eléri az ötven százalékát 9-10 éves korra, később 11 éves korban 75 %-ánál jár, majd 12 éves korban pedig már a 90%-ot is eléri.

Az egyensúlyozó képességünk e hosszú fejlődése az ifjúkorral nem záródik le, egészen a felnőtt korig tart és hasonlóan a többi motorikus képességhez 20-30 éves kor között a legjobbak a teljesítmények. A későbbiekben azonos szinten marad az egyensúlyozó képesség ötvenéves korig, majd ez után a képesség hanyatlása következik, amit a finom koordinációk csökkenése okoz (Farmosi, 2011).